Rendezés

IV. Megyei törvényhatóságok, szabad királyi városok és törvényhatósági jogú városok - Sümeghy Dezső: A megyei levéltárak rendezése. • 1945. [LK 1942-1945. 52-65. p.]

64 SÜMEGHY DEZSŐ lélektelen mechanizmus maradna, ha a levéltárban csak a gépiesen összeállított iratraktárt látnók. De a levéltárak néma papírkötegei és foliánsai — mint egyik levéltári látogatóm írta — az emberiség nagyszerű reprezentatív tényei is. A levél= tár az emberiség csodálatosan mélyértelmű mozdulata, mert benne a mulandóság gyermeke végső erőfeszítéssel a halál fölé lendíti önmagát. A levéltár mechanizmusába tehát életet is kell öntenünk és pedig azzal, hogy a levéltár «közigazgatási eszköz»=szerepét művelődési tényezővé tesszük és a levéltárat művelődési intézmény színvonalára emeljük. Ez szorosan véve nem a rríechanikus rendezés föladata, de ehhez a törekvéshez ez a munka igen értékes támogatást nyújthat azzal, hogy a levél* tár jelentőségét külsőleg is kifejezésre juttatja. Ez a levéltár külső vagy esztétikai rendezése. Sok megyei levéltárban erre is szükség van, mert az össze=visszadobált, hevenyészve kötö= zött iratcsomagok, a kötetlen kezelési könyvek, a padozaton, szekrények, állványok tetején halomban heverő poros lim=lom, a szakadozott ujságpapírosba burkolt értékes diplomák és hasonlók nemcsak egyszerű szépséghibák, hanem a levéltár rendeltetését megcsúfoló közönyösség bántó jelei is. De van= nak a külső rendnek olyan fogyatékosságai is, melyek a levéltár szerkezetével is ellentétesek. Ilyen hiba pl., ha a már lezárt, nem szaporodó iratcsoportok egyes részeit kellő ok nélkül egy= mástól távoleső férőhelyekre, vagy rendszertelenül megosztva raktározzuk el. A külső rendezésnek azonban lehet egy eddig figyelemre nem méltatott feladata is és pedig nemcsak a levéltár esetleg lehangoló sivárságának enyhítése — ez csak eszköz —, hanem az, hogy vele kapcsolatot teremtsünk a levéltár és a nagy* közönség között, melynek még az értelmiséghez tartozó részé* ben sem ritka kivétel, ha valaki a levéltárban nem lát mást, mint egymás mellé sorakozó ütött=kopott szekrényekbe és roz* zant állványokra zsúfolt, poros, régi írások és könyvek haszon= talán tömkelegét. Ezt a felfogást ki kell irtanunk a köztudatból, de általános érdeklődést és őszinte megbecsülést csak az olyan megyei levéltár iránt tudunk kelteni, amely a közigazgatás mindennapi követelményeit és a tudományos kutatás kívánal* mait eredményesen tudja kielégíteni s amelynek a belső értékes tartalomhoz méltó külső kerete a látogatók figyelmét első pilla* natra leköti. Ennek a figyelemkeltésnek egyik igen alkalmas módja, ha a külső rendezés során tárlókat állítunk fel a levél* tárban és ezekben megismertetjük anyagunk értékesebb darab* jaival látogatóinkat. Az ilyen állandó, de tartalmilag folyton változó, a helyi történettel kapcsolatban levő kiállítás a leg=