Rendezés

IV. Megyei törvényhatóságok, szabad királyi városok és törvényhatósági jogú városok - Sümeghy Dezső: A megyei levéltárak rendezése. • 1945. [LK 1942-1945. 52-65. p.]

A MEGYEI LEVÉLTÁRAK RENDEZÉSE 53 érintő rendelkezései, elsó'sorban gyakorlati, vagy mondjuk így: hivatali célokat, sőt egyes rendeletek nem kis mértékben poli= tikai érdekeket is szolgáltak. Ezek tehát a megyei levéltárakat nem önálló életre is alkalmas intézménynek, hanem csak az igazgatás egyik szervének, vagy helyesebben eszközének tekintették és ehhez képest nem a levéltárkezélés módját, hanem csak az igazgatás regesztratúrai követelményeit sza= bályozták. A megyei levéltárak ilyen értelmű rendeltetése s jelentő= sége azonban az azóta bekövetkezett államigazgatási és tár= sadalmi átalakulások nyomán lényegesen módosult. Ma már egyre szélesebb körben válik ismertté, hogy a megyei levél= tárak nem egyszerű iratraktárak, nem csupán eszközök, melyek a közigazgatási ügyek lebonyolítását megkönnyítik, vagy éppen lehetővé teszik, hanem a közművelődés szolgálatába állítható, s ebben fontos hivatást betöltő intézmények is. Mégis ennek a tisztultabb felfogásnak látható feleit a gyakorlatban igen nehéz volna felfedezni. Ezek a levéltárak még ma sem állanak intézményesen megszervezett ellenőrzés alatt, mely a minden jószándék ellenére, avagy a nemtörődömség közönyéből bennük támadt visszásságok megszüntetésére legalább a kezdeményező lépéseket megtenné; nincsen szabályzatuk, mely a levéltár* kezelés és rendbentartás sokszor nehéz és sokoldalú feladatot jelentő munkájának végzésére legalább az irányelveket megadná. Mindehhez hozzáfűzhetjük: a magyar szakirodalom is adós még olyan művekkel, melyek a megyei levéltárak rendezése közben lépten=nyomon felbukkanó problémák gordiusi csomóit kibogozni segítenék. Innen van az, hogy a megyei levéltárak mai összeállításá= ban és elrendezésében, talán még a kezelésében is, a régi ren= dezések ma már több tekintetben elavult szempontjai érvénye= sülhetnek. Ezért kelti egyik=másik megyei levéltár még mindig azt a látszatot, mintha anyaga csupa olyan mozaikszerű rész= bői állana, melyeket közös szálak nem fűznek egybe, s ame= lyekből nem is lehet egységes, összefüggő képet összerakos= gatni; mintha egy=egy megyei levéltár nem alkotna szerves egységet, hanem mindegyik csak kisebb=nagyobb történelmi értékkel bíró, vagy a közigazgatásnak több=kevesebb gyakorlati hasznot nyújtó írott emlékek gyűjteménye lenne. Ezek a megállapítások teszik érthetővé azt a talán ment= hető, de sokáig már alig tartható helyzetet, hogy minden megyei levéltárnok, ha a gondjaira bízott levéltár sorsát szívén viseli, maga kénytelen legjobb tudása és lelkiismeretessége szerint keresni és megszabni azokat a módozatokat, melyeket