Rendezés

Általános - Varga Endre: A proveniencia elve. • 1938. [LK 1938. 14-44. p.]

30 VARGA ENDRE .szabályok rendszeres összefoglalása), egyben az első modern átfogó levéltártudományi szakmunka.

29 A proveniencia elve szerint, ahogy az Muller, Feith és Fruin nyomán most már megfogalmazható — különös, hogy ez a nagy körültekintéssel megírt, alapos munka magának az elvnek pontos megformulázását nem tartalmazza — a levéltári test organikus egész, az anyagot létrehozó szerv működéséinek szerves lecsapódása, melynek egysége meg nem bontható, meg nem zavarható s meg nem csonkítható. Tehát sem különböző szervek működéséből produkálódott anyagok össze nem keverhetők, sem egy-egy levéltári testen belől annak eredeti rendje meg nem változtatható (állagából íratok bizonyos szempontból ki nem szakíthatok, abba idegen hovatartozása iratok bele nem illeszthetők). Ellenkezőleg: ha az anyag eredeti állapota idők folyamán bármi ok miatt megzavarodott volna, az — «amennyire csak lehetséges — helyreállítandó,30 E felfogás helyessége úgy az elmélet mint a gyakorlat szempontjából nyilvánvaló. Az eredeti rend31

az anyagot szerves struktúrájában mutatja, benne mind a létrehozó hatóság (intézmény, testület stb,) élete, mind az egyes ügyek lefolyása, az iratok keletkezése, összefüggése, jelentősége stb. világosan áttekinthető (az iratok egymást magyarázzák) , ami bármely irányú kutatómunkához egyformán a legelőnyösebb. Egy resszortokra tagolódott ügyvitelű ha-20 Handleiding vor bet ordnen en beschrijven van archieven. (Groningen, 1898.) A kíkezdé® tartalmára vonatkozólag ld. különben az előző jegyzetet és Weibtill i. h. (Arch, Zeitscbr.) 56, 1. 30 Ld. í. m, passim, főleg 1—36- 1.; felhasználtatott továbbá Casanova i. m. 211—212. 1. stb, (A proveniencia elvének pontos megformulázásávai a szakirodalom, úgy látszik, mind máig adós maradt). 31 Természetesen itt és a következőkben kizárólag olyan anyagokra gondolunk, melyek regiszitratúra-szerű kezelésben kialakult egykorú renddel bírnak, vagy legalább utólag valamilyen átfogó rendezésben részesültek (utóbbiaknál a rendezés szempontjából ez az utólagos rend tekintendő ugyanolyan alapnak, mint az előbbieknél a regisztratúra-rend). Olyan anyagoknál, melyeknek sem ilyen, sem amolyan rendjük nincsen — tegyük azonban hozzá: ilyen levéltári anyag ma már alíg van — a proveniencia elve magától értetődően nem jöhet tekintetbe. Vannak továbbá bizonyos speciális esetek, amikor a proveniencia-elv regisztratúraszerű (vagy utólagos) renddel bíró anyagnál sem alkalmazható, így pl. túlságosan megcsonkult vagy helyreállít"hatatlanul összekeveredett anyagoknál stb., amikor tehát más kisegítő módszerekhez kell folyamodni. Ezekre, a fentebbiekhez képest amúgy i® sokkal ritkább esetekre (annál inkább, minthogy azokkal egy, a levéltárrendezés gyakorlati elveit összefoglaló másik közleményben amúgy is részletesen fogunk foglalkozni), itt nem terjeszkedünk ki.