Rendezés

XXIII. Tanácsok - Fondok és állagok kialakítása a tanácsi iratanyagban: a Levéltári Szekció békéscsabai regionális tanácskozása. Összeáll. Jároli József. • 1982. [LSZ 1982/2–3. 241-277. p.]

önálló hatóságokká váltak? Nyilván nem. Az önálló hatósági jogkör véleményem szerint csak azt jelenti, hogy az osztályok bizonyos ügyekben döntési jogot kaptak, s e döntéseik hatósági végzés jellegével bírnak, melyek ellen fellebbezésnek van helye. Nem más ez, mint példának okáért egy minisztériumban az osztályvezetőkre ruházott döntési jogkör, tehát az ügyintézés bizonyos fokú decentralizálása, ami korántsem jelenti a minisztériumi hatóság egységének megszűnését, a minisztérium osztályainak önállóságát. A tanácsi apparátusnak egyébként olyan részlegei is vannak, amelyek egészében vagy részben intern feladatokat látnak el (pl. titkárság, pénzügyi osztály stb.), melyeknek feladata a tanácsapparátus egészének működtetése. A tanács apparátusa teljes irányítási, szervezeti és adminisztratív egység, amelynek iratanyagát ésszerűen együtt kell tartani. Bizonyára szerepet játszott az „egy tanács — több fond" álláspont kialakításánál az a kettősség is, ami a tanácsok funkcióira jellemző. Az 1971. évi 1. törvény szerint „a tanács és szervei... a nép hatalmát megvalósító szocialista államnak, a demokratikus centralizmus alapján működő népképviseleti—önkormányzati és államigazgatási szervei". A tanács államhatalmi szerv, melynek végrehajtóbizottsága a rendelkezésére álló apparátus útján államigazgatási feladatokat lát el. Ez a kettősség a tanácsrendszer lényegéből fakad és nem jelenti az államigazgatási feladatokat ellátó részlegek önállóságát. Ellenkezőleg, az államigazgatási feladatokat ellátó apparátus a vb.-nek felelős, a vb. pedig nem más, mint a tanács egy kebelbéli bizottsága, amely két tanácsülés közötti időben a tanácsi funkciókat ellátja. A kebelbéli bizottságok nem önálló hatóságok, azokat nem tekintjük önálló iratképzőknek. A tanács, a vb. és a szakigazgatási szervek adminisztratív szempontból is Összetartoznak: adminisztrációjuk a titkárság kezében fut össze. A vb. osztályainak iratkezelése, ha tanácsonként eltéréseket mutat is, egy helyi tanácson belül egységes irányítás alatt áll; az iratkezelés időszakonként változó módon, hol osztályonként, hol központilag történt. Levéltáraink így igen nehéz feladat elé kerültek, amikor a tanácsi iratanyagot az utasítás által megkívánt módon, osztályok szerint kezdték meg szétbontani. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár — amint az a referátumból kiderül — úgy próbált meg a nehézségeken segíteni, hogy az egyes osztályok „fondjait" 1956-tal lezárta, és az 1957. óta egységesen kezelt, osztályokra nem tagolódó iratok számára új fondot nyitott. Ilyen „fondok" kialakítása elvileg nem helyes eljárás. A fondok kialakításának célja nem az iratanyag felaprózása, hanem ellenkezőleg, az iratképző teljes levéltári anyagának egybefogása. A levéltártan mai felfogása szerint a fondok a levéltári anyag rendszerezésének alapegységei. Ma már nem mondjuk azt, hogy a „feldolgozó munka első célja ... az iratanyagban megállapítható fondok lehető legteljesebb elkülönítése" (amint azt az utasítás mondja), hanem az iratanyagban megállapítható provenienciákról beszélünk. Ami pedig a provenienciák lehető legteljesebb elkülönítését illeti, annak nem feltétlenül fondszinten kell történnie. A levéltártan megalkotta az Összetett fond fogalmát is, s ilyen fondjaink ma már de facto vannak is szép számmal. Arra, hogy egyes esetekben célszerű rokon provenienciájú irategyütteseket egy fonddá összevonni, az Országos Levéltár gyakorlatában a családi levéltárak rendezése kapcsán jöttünk rá. Olyan esetek ezek, amikor az egyes családtagok levelezése viszonylag kis terjedelmű, és a család tagjai nem játszottak oly fontos közéleti szerepet, ami idokolttá tenné, hogy irataikból külön fondokat alakítsunk ki. Ugyanez jogi személyek irathagyatékaira is vonatkozhat, ha e jogi személyek egymással szoros szervezeti kapcso-264