Rendezés
XIII. Családok - Bakács István: A családi levéltárak szerkezeti problémái. • 1960. [LK 1960. 160-174. p. ]
168 Bakács István iktatószámok sorrendjében őrizték, s a segédkönyvek meghiányosultak vagy elpusztultak, akkor a központi igazgatás teljes ügyiratanyagát a megfelelő tárgyi csoportokba (fondokba) soroljuk be. A központi igazgatásnak — mint iratképző szervnek — fenntartása ugyanis csak akkor volna célszerű, ha az iratokat tárgyi csoportokba sorolnánk, ami valójában megismétlése lenne a többi fondban kialakított tárgyi csoportoknak: ez azonban az anyagban való tájékozódást épp úgy megnehezítené, mint az ügyiratok egyszerű iktatószámsorrendjének fenntartása, ül. visszaállítása. 16 Meg kell jegyeznünk, hogy olyan számadásokat, összeírásokat, amelyeket egyik birtok (uradalom) vagy családtag fondjába sem lehet illeszteni, de amelyek vitathatatlanul a család tagjaival, ill. a család tulajdonában levő birtokokkal kapcsolatban keletkeztek, a központi igazgatás fondjába kell elhelyeznünk. Viszont ha a központi igazgatás mellett territoriális (uradalmankinti) alsóbb szervek működtek, s ezek iratanyaga elkülöníthető, akkor ez az iratanyag már nem a központi igazgatás, hanem azjllető uradalom fondjának része. Az tehát, hogy valamely birtokkomplexumban kialakított központi igazgatási szervezet működött vagy nem, egyáltalában nem döntő a tekintetben, hogy kialakítható-e ez a központi igazgatási fond. Minthogy a birtokok igazgatásával kapcsolatban keletkezett iratanyag a kisbirtokos családok levéltáraiban a személyi fondok anyagától különválasztható, szükségképpi minden családi levéltár keretében ilyen központi igazgatási iratanyag-csoport, következetesképpen fond kialakítása. Külön kell foglalkoznunk a családok által a XVIII—XIX. században végrehajtott rendezések során összegyűjtött és lajstromozott iratanyaggal, illetőleg annak tagolódásával. Ez az iratanyag valójában a különböző családtagok (s nem egyszer rokon családok tagjainak) személyi levéltáraiból származó és a különböző birtokok tulajdonjoga révén keletkezett iratok összessége, vagyis fondtöredékek gyűjteménye. Zömükbén olyan iratok, amelyek nem maradtak meg az egyes családtagok fondjaiban, hanem a család egyetemét illetvén, nemzedékről-nemzedékre öröklődtek s — mint az előzőkben kifejtettük — gyarapodtak. Nyilvánvaló, hogy a család által végrehajtott rendezések épp az ilyen jellegű iratok állományát kívánták biztosítani, s elméíetileg ezek összességét ölelték fel. Gyakorlatilag azonban számos ilyen jellegű iratot nem lajstromoztak — esetleg épp a lajstromozás idejében valamelyik pereskedő atyafinak volt szüksége reá, —• tetemes ilyen irat viszont a lajstromozás lezárása után keletkezett, s csak.,-egyes esetekben helyezték el a családok a lajstromozott iratok kiegészítéseképpen. Minthogy a családi rendezésen keresztülment iratokat — túlnyomó részükben tárgyi tagolódású rendszerük lévén — eredeti rendjükben tartjuk meg, ill. e rend felbomlása esetén azt visszaállítjuk, az egyazon fondból származó iratok egyrésze ez iratgyűjtemónyben, más része pedig az általunk kialakított tárgyi csoportokban (fondókban) nyer beosztást. Ez tehát a fond kettéosztottságát eredményezi. Nem vitás, hogy a családi rendezések által kialakított iratgyűjtemónynek a megfelelő fondokba való szétosztása — vagyis a család által lajstromozott iratok rendszerének megsemmisítése — nem járható út*: ez az álláspontunk nem e rendezések fetisizáld-16 A lengyel levéltáraknak a családi levéltárak rendezésére vonatkozó utasítása (Instrukcija do porzadkowaniu archiwaliow podworskieh) a főúri birtokok igazgatási iratainak régi rendjét csak akkor állítja vissza, ka a segédletek megmaradtak, (II. 3. b, §.)
