Alapelvek

Vörös Károly: Alapelvek az iratanyag levéltári feldolgozásához. [Benne a 89631/1962 LO sz. irányelv] • 1962. [LSZ 1962/3-4. 50-66.p.]

- 50 A bemutatott fond-komplexus rendezése.folyamán követett eljárás véleményem szerint elég meggyőzően mutatja, hogy az ökotópiai rendezési elv a gyakorlatban sikeresen használható, sőt, hogy egyes bonyolultabb szerkezeti felépítéssel rendelkező üzemi-vállalati fondok esetében egyenesen nélkülözhetetlen. Vörös Károly: ALAPELVEK AZ IRATANYAG LEVÉLTÁRI FELDOLGOZÁSÁHOZ A magyar levéltárügy központositása 1950-ben sok egyéb mellett azt a jelentős változást is meghozta a levéltárak számára, hogy mindennapi munkájukban fokozottan előtérbe kerültek azok, a levéltári anyag közvetlen hozzáférhetővé tételét szolgáló feladatok, melyeknek elvégzésére korábban, a megyei vagy a városi közigazgatás százféle apró adminisztratív munkája közben s ugyanakkor személyzettel való szűkös ellátottságuk miatt, évtizedeken át nem gondolhattak. A levéltárak munkájába ettől az évtől kezdődően lépett be nagy hangsúllyal és ennek megfelelő nagy időkeretek ráforditásával az iratanyag beszállitása, rendezése, selejtezése és a legegyszerűbb nyilvántartásokkal és segédletekkel való ellátása. Tekintettel arra, hogy az igy bekerülő, illetve feldolgozásra kerülő iratanyag az ország egész területén, túlnyomó részben azonos jellegű néhány szervtől származott, /amellett a dolgok természete folytán nagyjából egyidőben mindenhol u-* gyanazok a munkafajták váltak aktuálissá/, már korán felvetődött mindezen munkák •'. egységes, elvi alapon történő módszertani szabályozásának igénye. Azok a formák azonban, melyeket ekkor javasoltak /levéltári kézikönyv/, levéltárügyünk .akkori elméleti felkészültsége és az e munkák elvégzéséhez rendelkezésre álló idő csupán csekély volta e problémák megoldását nem tették lehetségessé. Később pedig egyes fontosabb konkrét munkafajtákra - elsősorban selejtezésekre, de kisebb mértékben különleges segédletek elkészítésére,vagy feltárásokra vonatkozóan - amúgy is jelentek meg - igaz, egymással kapcsolatban nem álló és egységes rendszerbe össze nem kapcsolódó, egymással ellentétbe azonban nem kerülő.- különböző munkautasitások. 1959 folyamán a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya uj programokat dolgozott ki a levéltárak újjászervezett Módszertani Kollégiuma számára.A Módszertani Kollégiumot több, önálló feladatkörrel megbízott csoportra osztották fel, melyek elé külön-külön konkrét feladatok megoldását tűzték ki. Ilyenmódon létrejött egy segédletkószitési és egy rendezési bizottság is, melyek közül az előbbi egy, a területi állami levéltárakra alkalmazandó általános segédletrendszer,utóbbi pedig a rendezés általános módszertani alapelveinek, valamint egyes tipuá'fondók és állagok rendezési és felállítási sémáinak elkészítésére kapott megbízást. 1961 tavaszán e munkálatok elkészültek és őket a Módszertani Kollégium illetékes bizottságai a Levéltári Osztály elé terjesztették. Mivel csakhamar kiderült, hogy a rendezés és a segédletkészítés kérdései csak egymással összefüggésben és egyeztetve oldhatók meg, rövidesen sor került a két bizottság munkálatát közösen megtárgyaló értekezlet tartására. Ezen az értekezleten e sorok irója azt a javaslatot tette, hogy a két munkálatot összeolvasztva, mondanivalójukat a rendezés és segédletkészítés egymással összefüggő kérdéseit formailag is összefüggő módon - tárgyaló, komplex munkautasitás formájában kell közzétenni. Az értekezlet a javas-