LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Schmidt Anikó: A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának 2020. évi gyűjtőköri tevékenysége. Turul, 94. (2021) 1:43–46. - 2. Kisebb cikkek - Kanász Viktor: Szalánci János tanúvallomása II. Lajos király haláláról
38 Van viszont egy rövid, mindössze egy mondatnyi, ám annál érdekesebb, II. Lajos király halálának helyszínével foglalkozó forrás, amely ugyan már az 1980-as években felbukkant, mégsem került be a Mohács-kutatásról folytatott diskurzusba. Ez Szalánci (Szalánczy)7 János tanúvallomása, amelyet 1553. december 22-én az ecsedi várban tett Girolamo Martinengo apát, a III. Gyula pápa által I. Ferdinánd mellé rendelt nuncius küldötte, Martin Bondenarius bécsi prépost előtt. E vallomás jelen esetben azért különleges többek között, mert egyedi módon II. Lajos halála is szóba kerül benne. A forrásról tudomásom szerint a korszak jeles kutatója, Barta Gábor írt először Vajon kié az ország? című munkájában.8 Az 1988-ban megjelent kötetében erős kritikával élt Szaláncival szemben, ahol a következőket olvashatjuk: „Az itt szóba jövő 33-ból egy tanú akad, akinek a szavahihetőségét emiatt kell kétségbe vonnunk. Szalánczy János elmondja, hogy ő maga 50 esztendős, apját Szalánczy Lászlónak hívják, «én pedig atyám birtokán születtem, Dánócon, ahol Lajos királyt megölték.» A mohácsi csatáról sokféle legenda keringett már akkor is, de II. Lajos halálának ezt a változatát még a pletykagyűjtők legnagyobbika, Szerémi György káplán sem ismerte. Szalánczy uram, ez a királyi udvarokba bejáratos, igencsak jól értesült férfiú készpénznek vesz, s minden kétely nélkül továbbad egy történetet, melynek hitelességét számtalan kortárs cáfolta.” E sorokat tudomásom szerint csak Farkas Gábor Farkas hivatkozta 2003-ban,9 ám ezt követően, valószínűleg Barta dehonesztáló szavai miatt kikerült a Mohács-kutatás látómezőjéből, így a csata forrásaival foglalkozó 2006-os, valamint a 2020-as összegző kötetbe sem került bele, s a Moháccsal foglalkozó történészek sem idézik.10 7 Nevét Szalánci és Szalánczy alakban is ismeri a történettudomány. Jelen tanulmányban a magyar medievista hagyományoknak megfelelő Szalánci alakot használom. 8 Barta Gábor: Vajon kié az ország? (Labirintus) Bp. 1988. 91. 9 „Külön érdemes megemlíteni Fráter György gyilkosságának tanúvallomásai közül is előbukkan a királygyilkosság egy új változata. Szalánczy János elmeséli, hogy atyja birtokán, Dánócon ölték meg Lajos királyt.” Farkas Gábor Farkas: Mohács legendája. Az Egyetemi Könyvtár évkönyvei. Annales Bibliothecae Universitatis de Rolando Eötvös Nominatae 11. (2003) 1. sz. 135-162. 152. A forrást Bartán kívül felhasználja még - II. Lajos megemlítése nélkül: Gizella Nemeth Papo - Adriano Papo: Frate Giorgio Martinuzzi. Cardinale, soldato e statista dalmata ágii albori del Principato di Transilvania. (Iconografie d’Europa 3.) Aracne 2017. 358. et passim., Klára Jakó: Queen Isabella’s „Most Trusted Man”: János Szalánczy. In: Isabella Jagellion Queen of Hungary. Eds. Ágnes Máté - Teréz Oborni. (Mohács 1526-2026. Rekonstrukció és emlékezet) Bp. 2020. 305-326. 307. 10 Mohács. Szerk. B. Szabó János. (Nemzet és Emlékezet) Bp. 2006., Örök Mohács i. m. 11 Szalánciról és családjáról: Jakó Klára: A Szalánczyak. (Egy fejezet az erdélyi fejedelemség keleti diplomáciájának történetéből). In: Emlékkönyv Imreh István nyolcvanadik születésnapjára. Szerk. Kiss András - Kovács Kiss Gyöngy - Pozsony Ferenc. Kolozsvár 1999.166-175., Jakó Klára: A társadalmi felemelkedés lehetősége a moldvai és havasalföldi magyar secretariusok körében. In: Arisztokrata életpályák és életviszonyok. Szerk. Papp Klára - Püski Levente. (Speculum históriáé Debreceniense 4.) Debrecen 2009. 25-40., Jakó K.: Queen Isabella’s „Most Trusted Man” i. m. 12 Engel Pál: Magyar Középkori Adattár. Magyarország világi archontológiája. Bp. 2001. [CD-ROM] I. Bárók. Szörényi bán, VII. Főrendekés országygyűlési követek 1439-1457., Jakó K: A Szalánczyak i. m. 166., Jakó K: Queen Isabella’s „Most Trusted Man” i. m. 306. 13 HU-MNL-OL DL 22738., 22269. [Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Levéltár], Fedeles Tamás: A püspökség és a székeskáptalan birtokai, gazdálkodása. In: A pécsi egyházmegye története 1. A középkor évszázadai (1009-1543). Szerk. Fedeles Tamás - Sarbak Gábor - Sümegi József. Pécs 2009. 421-461. 434-435., Petrovics István: A város története a 14. század közepétől 1526-ig. In: Pécs története II. A püspökség alapításától a török hódításig. Szerk. Font Márta. Pécs 2015. 173-288. 202. 14 C. Tóth Norbert et al.: Magyarország világi archontológiája 1458-1526. II. Megyék. (Magyar történelmi emlékek. Adattárak) Bp. 2017. 39., 77. 15 Jakó K: A társadalmi felemelkedés i. m. 29. Nagyon hasonló pályát futottak be a kápolnai Bornemisszák, akik szintén Baranya megyéből költöztek az 1540-es években Erdélybe, s vertek gyökeret a kialakuló fejedelemségben. Még valami összeköti őket Szalánciakkal: János szülővárosa, Danóc 1556/57-ig a Bornemisszák kezében volt. Horn Ildikó: Hit és hatalom. Az erdélyi unitárius nemesség 16. századi története. Bp. 2009. 197-198. 16 Iványi Béla: Egy 1526 előtti ismeretlen kéziratos formuláskönyv. Történelmi Tár, XXVII. 1904.498-499., Jakó K: A társadalmi felemelkedés i. m. 29. 17 Jakó K: A társadalmi felemelkedés i. m. 28-30., Jakó K: Queen Isabella’s „Most Trusted Man” i. m. 309. 18 Jakó K: A Szalánczyak i. m. 167. 19 HU-MNL-OL DL 30291., Jakó K: A Szalánczyak i. m. 167. Még ebben az évben a beiktatás is megtörtént. Magyary Károly: Regesták Alsó-Fehérvár- Valóban ennyire befolyásolható lett volna Szalánci, s ilyen könnyen megtévesztették volna? Vagy direkt tett volna eskü alatt hamis vallomást? E kijelentése miatt tényleg megkérdőjelezhetjük Szalánci szavahihetőségét? Esetleg Barta té vedhetett, s a vallomás mégiscsak fontos információkat rejthet számunkra? Szalánci János származása és élete A Szalánci család az Abaúj megyei Szaláncról (Slanec, Szlovákia) származott, s feltehetően a 15. század elején költözött át a királyság déli részébe.11 A térség jelentős családjává váltak, Szenttamási Szalánci János 1445-ben Üjlaki Miklós familiárisaként a Szörényi vicebáni tisztséget viselte, egyike volt Bács megye küldöttjeinek az 1447-es országgyűlésen.12 A család a későbbiekben is fontos szerepet töltött be: 1512-ben és 1515- ben Szalánczi Antallal pécsi várnagyként találkozunk,13 Szalánci János pedig 1495-ben bodrogi alispán, majd 1496-ban bácsi alispán volt.14 Az oszmán pusztítások következtében a család elhagyta ezt a régiót, s valamikor a 16. század első évtizedeiben Erdélybe költözött.15 Ennek pontos dátumát nem ismerjük, azt tudjuk, hogy 1512 körül még a déli országrészben laktak, ugyanis a források említik Szalánci Antal bácsi várnagyot és birtokost Baranya megyében, s ugyanebben az időben Szalánci László özvegyét és fiait.16 A fiúk egyike lehetett János. 1525-re már átköltözhetett a család, ugyanis ekkor Szalánci János Radu de la Afumati havasalföldi vajda latin és feltehetően magyar secret ariusaként is működött, majd 1526 tavaszán a vajda követként Budára érkezett egy oszmán-ellenes katonai akció ügyében tárgyalni.17 Ekkor azt javasolta, hogy II. Lajos serege frontális ellentámadásokkal próbálja megállítani a szultánt, miközben az erdélyiek és a havasalföldiek egyesült serege betörve a balkáni területekre hátba támadja az oszmán erőket.18 Bár a követség nem járt sikerrel, a diplomata jó viszonyt ápolhatott a budai udvarral, ugyanis ottani tartózkodása alatt II. Lajos király kiváltságokkal látta el a dévai vártartományhoz tartozó, Jófő mezővárosában lévő kúriáját és mentesítette Szalánci jegyesét a birtokai után járó szolgáltatások alól.19
