LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE

Mucsi László: Iratpusztulások Jász-Nagykun-Szolnok megyében az újkortól a legújabb korig. Zounuk, 34. (2020) 9–34.

gát, de a közigazgatást jogszolgáltatást rendészeti és gazdasági szervek, valamint az egyházi és oktatási intézmények iratait sem. Az iratok pusztítására oly sok precedenst találunk, hogy szinte lehetetlenség mindről egyenlő súlyban és terjedelemben megemlékezni. Ezért a teljesség igénye nélkül, inkább jellemző példákon keresztül szeretnénk a témát körüljárni.

Az iratok pusztulása nagyrészt a háborús cselekményekkel van összefüggésben. A tanulmány első része a háborús iratpusztulásokról szól, arra hoz példákat, hogy a különböző háborúk és harci cselekmények milyen negatív hatással voltak a megye településeinek és intézményeinek írott forrásaira. A második rész azokból az esetekből tár fel néhányat, amikor a közélet és a társadalmi rendszerek változásának következtében, politikai vagy gazdasági okokból történtek szándékos iratmegsemmisítések. Természetesen voltak lelkiismeretes emberek, akik az iratok megmentésén fáradoztak. Az egyes résztémák tárgyalásakor az ő törekvéseikről is megemlékezünk.

1. A háborús iratpusztulások

1.1. A

török kor, a felszabadító háborúk és a Rákóczi-szabadságharc hatása megyénk iratanyagára

Magyarország három részre szakadása után a mai Jász-Nagykun-Szolnok megye területe a török hódoltság része lett. Ekkoriban Külső-Szolnok vármegye, valamint a külön irányba fejlődő, de azonos jogállású jász és kun székek működtek törvényhatóságokként ezen a területen. Ami Külső-Szolnok vármegyét illeti, Fráter György 1549 után a középkor óta Heves megyéhez tartozó tiszántúli, úgynevezett kishevesi kerületet átengedte Dobó Istvánnak, majd Szolnok eleste után, 1553-ban egy királyi rendelet a várat és a várhoz tartozó településeket is Heves megyéhez csatolta. 1569-ben az országgyűlés is kimondta, hogy Külső-Szolnok vármegye Heves vármegyéhez tartozik.2

Ezzel a korábbi Külső-Szolnok vármegye önálló léte gyakorlatilag megszűnt. Heves és Külső-Szolnok vármegye törvényhatósága Egerben működött, az egri vár 1596-os elfoglalása után pedig előbb Rimaszombaton, majd 1613-tól Füleken.3

Az immár egyesített vármegyei levéltár is itt került elhelyezésre, amely utóbb végzetesnek bizonyult.4

2 Heves megye történeti archontológiája (1681-)1687-2000. [A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14.] (Szerk.: BAN

Péter)

Eger, 2011. 46-47. p.

3 CSEH Géza: Külső-Szolnok megye közigazgatásának története. In: Archontológia. Jász-Nagykun-Szolnok megye közigazgatási tisztségviselői 1876-1990. (Szerk.: FÜLÖP Tamás - CSÖNGE Attila) 2018. Online kiadvány, http://jnszmtisztviselok.hu/tanulmany/01_02_05.html

(Utolsó

megtekintés: 2019. 09.15.)

4 Külső-Szolnok vármegye levéltáráról a 17. századig nem sokat tudunk. Általánosságban elmondható, hogy ugyan a vármegyék már a 13-14. század fordulójától adtak ki okleveleket, korai ügyintézésüket mégis az esetlegesség jellemezte. A 14. század közepétől azonban már egyre több megye tartott állandó jelleggel jegyzőt („nótárius")/ aminek az lett a következménye, hogy a megyei írásbeliség rendszeressé vált. Ezzel párhuzamosan elkezdtek nagyobb gondot fordítani az oklevelek megőrzésére is. Ez ekkor még nem jelentett többet egy ládányi vagy zsáknyi (innen ered a „capsa" terminus) oklevélnél, melynek őrzése a fő-, illetve az alispán feladata volt. A városokéhoz hasonló, önálló és állandó helyiséggel rendelkező levéltárak azonban a középkori vármegyékben még nem alakultak ki. Lásd: LAKOS János: A magyar levéltárak kialakulása és fejlődése az 1940-es évekig. In: Levéltári kézikönyv. (Főszerk.: KÖRMENDY Lajos) Bp., 2009. 284. p.

10