LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Mucsi László: Iratpusztulások Jász-Nagykun-Szolnok megyében az újkortól a legújabb korig. Zounuk, 34. (2020) 9–34.
törvényszék elé kellett állítani.65 Érvénytelenítették és összegyűjtötték az úgynevezett Kossuth-bankókat is. A bankjegyeket azonban a lakosság nem szívesen szolgáltatta be, egyes településeken ugyanis nem létezett más fizetőeszköz.66 Mindemellett a Magyarország és a Nagyvilág című divatlap 1880. augusztus 15-ei számában egy olvasói levél a szabadságharcot követő iratpusztulás egy nem annyira politikai okokból történő, de meglehetősen érdekes formájára derített fényt. Kiss Rezső, a jászberényi gimnázium egyik tanára arról számolt be a lap hasábjain, hogy a jászberényi vásárban „a czigánypecsenye takarójává kárhoztatott papírok között" több, a szabadságharc időszakából való levelet talált. Ezeket a leveleket igyekezett megmenteni. Megóvta például Szentkirályi Móric 1848. július 7-én Jászfényszaruba írt levelét, amit egyik tanítványától kapott 1870-ben. Kiss Rezső a levelet szó szerint közölte cikkében, így annak szövege fennmaradhatott az utókor számára.67 65 MNL JNSzML IV. 152. a. Főkapitány iratai. 27/1851. Utasítás Petőfi gúnykölteményeinek felkutatására. 1851. február 16. 66 MNL JNSzML IV. 152. a. Főkapitány iratai. 406/1850. Jelentés a Kossuth-bankók érvénytelenítésének kihirdetéséről. 1850. január 2. A témához bővebben lásd: BAGI G. 2009. 75-76. p. 67 KISS Rezső: Szentkirályi Móricz levele Fénszaru községe főbírójához 1848. július 7-ikéről. Magyarország és a Nagyvilág, 17. évf. 33. sz. 1880. augusztus 15. 538. p. A cikket idézi: HERENDI J. 1901. 6. p. 68 BAGI G. 2009. 7-8. p. Ha a szabadságharc után bekövetkező iratpusztulás mérlegét kívánjuk megvonni, azt kell mondanunk, hogy bár valószínűleg értékes iratok semmisültek meg az 1850-es évek elején, a szabadságharc megyei története mégsem ezért kutatható nehezen. Bagi Gábor, a Jászkun Kerület 1848-1849-es történetének avatott szakértője szerint a források hiányát nem annyira az iratpusztulással lehet magyarázni, hanem azzal, hogy a kerületek a szabadságharc bizonyos szakaszaiban idegen megszállás alatt álltak, így a központi igazgatáshoz nem kerülhettek be az iratok. Szintén a források hiányát okozta, hogy egyes településeken hónapokig nem is működött a polgári igazgatás.68 Az viszont leszögezhető, hogy a helyzetet mindenképpen súlyosbította az általunk leírt iratpusztítás. 2.2. Sajtótermékek ideológiai indíttatású pusztítása A második világháború alatt és közvetlenül azt követően nem csak a harcok következményeként pusztulhattak el értékes könyvek és iratok. A politikai-hatalmi változások miatt ideológiai okokból is rengeteg dokumentumot semmisítettek meg. 1944-ben a zsidó származású szerzők műveit kellett a közkönyvtárakból eltávolítani, 1945-ben pedig már a fasiszta szelleműnek, szovjetellenesnek és antidemokratikusnak titulált sajtótermékek kerültek indexre. Ezen intézkedések következtében elsősorban könyvek, napilapok és folyóiratok pusztultak el. Mivel azonban 1945-ben már plakátokat, röplapokat és képes ábrázolásokat is üldöztek és megsemmisítettek, egy iratpusztulással foglalkozó tanulmányban is érdemes ezt a témát körüljárni. Magyarország német megszállását követően (1944. március 19.) a hazai zsidóság társadalmi és kulturális elszigetelése felgyorsult. Ez az elszigetelés a keresztény társadalom szellemi tisztaságának megóvására indított kampánnyal párosult. A 10800/1944. M. E. 23
