LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE

Pleidell Ambrus: Gazdasági levéltárak. • 1930. [LK 1930/3-4. 182-189. p.]

GAZDASÁGI LEVÉLTÁRAK 185 Ha még megemlítjük, hogy a prágai „Csehszlovák földmívelésügyi állami levéltár" felállítása óta, amely 113 — részben állami, részben magán — gazdasági levéltárat egyesít, hasonló intézménnyel immár északi szomszédunk is rendelkezik,8

azt hisszük, a gazdaságtörténeti levéltári anyag megóvása érdekében megindult mozgalmat nem tekinthetjük elszigetelt jelenségnek, bár ennek az 1910. évi brüsszeli nemzetközi levéltári kongresszuson megindított hasonló irányú tudományos mozgalommal semmiféle kapcsolata nincsen. Megvalljuk, ezekre az idegen kísérletekre csak azért mutattunk rá, hogy annál élesebb kontraszttal hívhassuk fel a figyelmet hazai viszonyainkra. Mert ha a külföldi példák nálunk magyaroknál nem találnak követésre és ez a nagyon fontos levéltári kérdés, a gazdasági levéltárak sorsa, továbbra is elintézetlen marad, a magyar gazdaságtörténet művelése egyes területeken a legnagyobb nehézségekre fog ütközni, egyes területeken meg éppen lehetetlen lesz. Hiszen annak dacára, hogy ezen a téren a legnagyobb rendezetlenség és ennek következtében teljes tájékozatlanság uralkodik, úgy, hogy jóformán még azt sem tudjuk, hol és mennyi gazdasági levéltár vár még sorsára, egymásután kapjuk a híreket azok pusztulásáról. Alig egy évvel ezelőtt dr. Szabó István számolt be e folyóirat hasábjain a XVII. század második felétől fennálló Debreceni Kereskedő Társulat nagyon értékes levéltárának pusztulásáról, amit majd a magyar város-, kereskedelem- és ipartörténet fog megérezni, most pedig két olyan gazdasági levéltár pusztulását regisztrálhatjuk, amely viszont a magyar mezőgazdaságtörténet számára jelent nem pótolható hiányokat. Közülük az egyik egy nagy magánuradalom gazdasági levéltára volt, amelyet, értesülésünk szerint, az uradalom bérbevételekor, mint feleslegeset és teljesen használhatatlant, néhány évvel ezelőtt felégettek, a másik pedig, egy egyházi javadalom gazdasági levéltára, ugyancsak pár évvel ezelőtt papírmalomba került.9 Az elsőről részletesebb adatok nem állnak rendelkezésünkre. 8 A. L. Krejcik: Prispévky k soupisu archivu velikych statku, 1929, ismertette Dr. Kossányi Béla a Levéltári Közlemények 1929. évf. 333—334. lapjain. 8 Minthogy nem akarjuk e levéltárak tulajdonosait kipellengérezni, annál kevésbbé, mert meggyőződésünk, hogy a pusztításban nem ők hibásak, s csupán magára a pusztulásra akarjuk a figyelmet felhívni, az elpusztult levéltárak tulajdonosait nem nevezzük meg. 13*