LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE

Kujbusné Mécséi Éva: Iratajándékozás a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárában 1950 és 2016 között. Levéltári Szemle, 67. (2017) 1. 23-38.

Kujbusné Mecsei Éva 38 lásán. Éppen emiatt igyekeznünk kell proaktívnak lenni és megmenteni mindent, amely távolabbi s közelmúltunk feltárásának forrása lehet, mert tudjuk, hogy néha egy pici papírdarab is fellebbenti a fátylat a titokról vagy eloszlathatja a homályt. Az is figyelembe veendő tény, hogy a több mint fél évszázad alatt tett ajándékozásnak köszönhető 100 ifm-nyi gyarapodás nélkül – bár ez 8000 ifm-es iratanyagunknak csupán csak csekélyke töredéke – nem lenne olyan változatos és érdekes a mikrotársadalom-, művelődés-, oktatás-, mentalitástörténeti forrásanyagunk, mint amilyen most. Az ajándékozás fontosságának hangsúlyozására, a lehetőség megteremtésére, a kellő köszönetre a jövőben is kiemelt figyelmet kell fordítani éppen úgy, mint az ajándékozás pontos adminisztrálására. Az elmúlt évtizedek gyarapodási naplóiba tett bejegyzésekből, a fondtörzslapokban elhelyezett iratátvételi jegyzőkönyvekből, jegyzékekből, szerződésekből ugyanis néha nehéz megállapítani az ajándékozás tényét, az ajándékozó jogállását, lakhelyét. Mint ahogy sok esetben felderíthetetlen az iratok sorsa, útja az ajándékozóhoz és onnan a levéltárba is. A gyarapodás – sok esetben mondhatjuk bátran, hogy iratmentés – ezen formájának nagyobb publicitást kell kapnia. Azt reméljük, hogy az iratajándékokat bemutató rendezvényeink, internetes híradásaink, médiahíreink mellett az ajándékozásra irányuló figyelem az olyan nagy rendezvényeken, mint az őszi levéltári napokon és a nyári Múzeumok Éjszakája idején tartandó Levéltárunk Délutánján is megnyilvánul. A diákpályázatoknak, az Ajándékozók Albumának, a Pro Archivo-emléklapnak is az a célja, hogy buzdítson a személyes emlékek ajándékozására és kifejezze köszönetünket a múlt írott forrásait gyarapítók iránt.