LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE

Kujbusné Mécséi Éva: Iratajándékozás a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárában 1950 és 2016 között. Levéltári Szemle, 67. (2017) 1. 23-38.

Kujbusné Mecsei Éva 30 Ajándékként vételezhettük be a Szamosközi járás 1829–1850 közötti főszolgabírói és az 1873–1888 közötti papi körjegyzőségi iratokat, valamint a Gyógyszertári Központ 1964–1994, továbbá a Víz- és Csatornamű Vállalat 1990-es évekbeli dokumentumait és a Tahy Béla Veteránrepülő Egyesület 2000–2007 közötti dokumentumait. Az iratok mellett elektronikus dokumentumokat is kaptunk ajándékba, ezek digitális levéltárunkba kerültek. Itt is a családi iratok vannak többségben: a Gunya, Kézy, Pazár, Vida családok beszkennelt vegyes iratai, levelei, oklevelei, fotói tekinthetőek meg a kutatószolgálatban elérhető belső Kutatói Információs Rendszerünkön keresz­tül. A digitális levéltárban vannak még olyan dokumentumok is, amelyeket az irataján­dékozást követően archiváltunk (pl. Bernáth Zoltán és Dévényi Margit adománya). Itt kaptak helyet a szkennelt formában ajándékozott könyvek is. Bár a gyarapodás egészét tekintve továbbra is töredék mennyiségű az ajándékba kapott irat, de ezek között az egy fóliónyi is féltett kincs, becses emlék volt valaha va­lakinek, és annak kell maradnia nekünk is. Ahhoz, hogy a múlt ismerete széles spekt­rumú lehessen, sokféle irattípus szükséges, és van, ami csak magán ajándékozás útján kerülhet közgyűjteménybe. Éppen ezért érezzük magunkat megtisztelve, amikor azt a mi gondjainkra bízzák. Minden iratátvétel egy villanás a múltból. Különleges élmény a levéltáros számára is, amikor az ajándékozó laponként eleveníti fel a hozzá kötődő történetet, mesél az érintettekről, a környezetről, a történelem hétköznapi megéléséről. Ez a különleges fe­eling más megvilágításba helyezi a néha jelentéktelennek tűnő darab papírt. Utólag már sajnáljuk, hogy nem rögzítettük az ajándékozók által elmondottakat. Talán az iratbe­mutatás sokkal személyesebbé válna ezeknek a történeteknek a felidézésével. Érdemes lenne akár írni is ezekről az emberekről, iratokról, nyilatkoztatni őket, bemutatni életü­ket és az azt dokumentáló ajándék iratokat. Mint ahogy van érdeklődés ezeknek az adományoknak a levéltár kamara kiállításában való bemutatására is. Tervezzük, hogy külön linket nyitunk a honlapon, hogy azok is megismerhessék ajándékainkat, akik személyesen nem tudnak ellátogatni hozzánk. Érdemes lenne ráirányítani a figyelmet a gyarapodásnak és egyben iratmentésnek erre a formájára és tervet, stratégiát kidolgozni a jövőre. Ehhez ismernünk kell saját múltunkat és jelen lehetőségünket is, illetve vá­laszt kell találnunk az alábbi felvetődő kérdésekre. 1. Ki legyen a célcsoport? A jövőbeni elképzelések vázolásánál meghatározó, hogy kit szeretnénk megszólítani, tájékoztatni, kit akarunk ajándékozónkul megnyerni. A korábbi tapasztalatok alapján elsősorban a levéltárat ismerő tanárok, lelkészek, helytörténettel foglalkozók voltak, akik a hozzájuk került, általuk megmentett iratok mellett családi hagyatékaikat és sze­mélyes, közéleti működésük alapján keletkezett irataikat ajánlottak fel. Szinte mindany­nyian ismerősei voltak a levéltárosoknak vagy a múzeumos, könyvtáros kollégáknak, néhányan kutattak is nálunk. De ma, amikor a kutatók leginkább a családtörténet iránt érdeklődőkre és a kutatást megbízásból végzőkre korlátozódnak, kire és milyen aján­dék-forrástípusra számíthatunk? Foglalkozáscsoport helyett lehet, hogy most célsze­rűbb elsősorban korcsoportokban gondolkodnunk. Rohanó világunkban az aktív kor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom