LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Schmidt Anikó: A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának 2020. évi gyűjtőköri tevékenysége. Turul, 94. (2021) 1:43–46. - 2. Kisebb cikkek - Kanász Viktor: Szalánci János tanúvallomása II. Lajos király haláláról
41 megváltoztak: a magyar lakosság felmorzsolódott, s helyére délszláv etnikumú népesség áramlott be, ezzel egy időben pedig a Danóc név sok esetben Danovác/Danofcse alakká változott. A 17. század második felében a pécsi püspökség birtokai közé számító falvak között írták össze, árendáját pedig a pécsváradi apátságnak adták.50 A visszafoglaló háborúk során az 1680-as években a környéket a keresztény és az oszmán, valamint tatár hadak rendszeresen pusztítják, ennek ellenére 1686-ig megmenekült a település.51 1698-1699 fordulóján Savoyai Eugén szerezte meg az ekkor már pusztaként írt Danovaczot.52 1715-ben a lakosság katolikusokból állt (32 délszláv származású adózót írtak össze), templomuk nem volt, Izsépre jártak misére.53 1720-ban katolikus sokác jobbágycsaládok laktak itt, akik helyébe 1727 táján görögkeleti rácok költöztek.54 A század második felében a súlyos pestisjárványok anynyira megtizedelték a lakosságot, hogy a falu elnéptelenedett, s a megmaradt lakosság pedig Izsépre költözött.55 50 HU-MNL-OL E 156-a.-90.-32/d.-(p. 18-19.) 51 Szakály Ferenc: A felszabadító háborúk történeti helyéről (Ki felelős a hódoltsági terület pusztulásáért?). In: Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688. Szerk. Szita László. Pécs 1989. 23-42. 36. 52 Oross András: EUrópa GÉNiusza. Savoyai Eugén élete és kora 1663-1736. (Sziluett. Korszerű történelmi életrajzok) Pécs-Bp. 2019. 187. 53 HU-MNL-OL E 156-a.-37.-22.-(p. 7-8.) 54 Follajtár Ernő: Baranya vármegye eltűnt helységei. Pécs, 1942. 12. Ezt bizonyítja, hogy 1733-ban már Darázs filiájaként Izséppel azonosítják a vizitátorok: „Filialis Isip seu Danovácz” (Conscriptio Ecclesiarum et Parochiarum Comitatus Baranyiensis et Comitatus Tolnensis 1733. A bev. tanulmányt írta és a forrásokat közreadja: Gőzsy Zoltán. (Pécsi Egyháztörténeti Műhely 10.) Pécs 2019. 93.), 1736-ban pedig ortodox délszlávokat írtak össze. HU-MNL-OL-E 156-a.-94.-25.-(p. 43-44.), HU-MNL-OL-E 156-a.-8.-9.-(p. 41-44.). Talán ezért nem találjuk a települést a pár évvel később készült pécsi egyházlátogatási jegyzőkönyvekben. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek a pécsi egyházmegyében (1738-1742). A bevezető tanulmányt írta és a forrásokat közreadja: Gőzsy Zoltán - Varga Szabolcs. (Seria Históriáé Dioecesis Quinqueecclesiensis V.) Pécs 2009. 161-164., Visitatio Parochiarum Dioecesis Quinqueecclesiensis 1753-1757. A bev. tanulmányt írta és a forrásokat közreadja: Gőzsy Zoltán. (Seria Históriáé Dioecesis Quinqueecclesiensis XIV.) Pécs 2016. 209-212. 55 Follajtár E.: Baranya vármegye i. m. 12.1766-ban már Izsép mellett lévő pusztaként szerepel. HU-MNL-OL-E 156-a.-168.-38/b.-(p. 61.), HU-MNLOL-E 156-a.-168.-38/p.-(p. 28.) 56 A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. IX. Szerk. Kammerer Ernő. Bp. 1899. 493-494. 57 Sudár B.: A mohácsi náhíje i. m. 13-32. 17. 58 Varga Szabolcs - Sudár Balázs: A mohácsi kistérség települései a 17. század utolsó negyedében. In: Eke mentén i. m. 33-49. 37., 39., 41., Sudár B.: földvár falu a török korban i. m. 164-165. 59 HU-MNL-OL-E 156-a.-37.-22.-(p. 8.) 60 Follajtár E.: Baranya vármegye i. m. 12., Bende Lajos: A mohácsi csata. Hadtörténelmi Közlemények 13. (1966) 3. sz. 532-567. 540., Györffy Gy.: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, i. m. I. 296., B. Szabó János: Egy Mátyás-kori oklevél és a mohácsi csata centrumában fekvő Földvár falu „rejtélye” (Egy évszázados kirakós játék új darabjai). In: Hunyadi Mátyás és kora. Szerk. Bárány Attila et al. Debrecen 2019. 149-159., Végh András - B. Szabó János: A Mohács és Dánóc közé eső térség késő középkori birtok- és településstruktúrája. In: Eke mentén i. m. 49-73. 65. 145., Pap Norbert et al.: Sátorhely vagy Majs? Földvár környezeti jellemzői - a mohácsi csata centrumtérségének lokalizálása. Történelmi Szemle 61. (2019) 2. sz. 209- 246. 220., Örök Mohács, i. m. 691. Csúzától északra is volt egy Danócnak nevezett szőlőhegy. Gállos F.: Vázlatok i. m. 172. 61 Bezerédy Győző: Kölked története (1. rész). Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve 1971. Szerk. Szita László. Pécs 1972. 55-87. 57. Korai magyar helynévszótár 1000-1350.1. Abaúj-Csongrád vármegye. Szerk. Hoffmann István. (A Magyar Névarchívum Kiadványai 10.) Debrecen 2005. 79-80., Györffy Erzsébet: Korai magyar folyóvíznevek. (A Magyar Névarchívum Kiadványai 20.) Debrecen 2011. 39., Kovács Éva: A Tihanyi összeírás mint helynévtörténeti forrás. (A Magyar Névarchívum Kiadványai 34.) Debrecen 2015. 145. 62 A vallomás előtt Balázs ferences szerzetesnél Bátorban gyónt és áldozott („V. Respondit affirmative et se confessum esse cuidam fratri Franciscano, Blasio in Bathor, oppido domini Andreae de Bathori et Eucharistiam sumpsisse.”) AT-ÖStA-HHStA-UA-AA- 72.-Konv.B.-fol. 164v. 63 B. Szabó J.: II. Lajos halálának helyszíne i. m. 448-449. így a település immár több mint 250 éve elpusztult. Közelebbi lokalizálására ennek ellenére az oklevelekben és öszszeírásokban fennmaradt szomszédos települések segítségével van lehetőségünk. Már egy 1455-ös oklevél szerint Danóc és Gét szomszédos települések voltak.56 1552-ben hét pusztát bírt: Izsépet, Rászlót, Hagyót, Gétet, Márokot, Darázst és Balazsint, ezek közül csak az utóbbit nem tudták beazonosítani.57 Egy 1696. évi összeírás szerint a húsz betelepülő által lakott Danóc szomszédai Dályok, Izsép, Csibagát, Vék, és Földvár voltak, s a település ekkor a Mohács-Kiskőszeg útvonalon feküdt.58 Egy 1715-ös összeírás is a segítségünkre van. Ebből ugyanis az derül ki, hogy Danóc birtok Dályoktól 14 mérföldre volt a Kis Karasicza mellett (penes fluvium Karasicza minorem), amelyen malom is működött, keletre egy híd áll a Dunán azon a területen, amely bővelkedik halakban. A településtől északra Dályok, délre Márok, keletre Darázs, nyugatra pedig Kisfalud feküdt.59 Mindebből azt láthatjuk, hogy Danóc a mai Izsép (Topolje, Horvátország), Hercegmárok (Knezevici Marok, Horvátország) közötti határban állhatott, a Karasicsa folyó mentén, a Duna nyugati, jobb partján, árterének szomszédságában. Ennek hatására a falu határa felettébb mocsaras, tavakkal borított volt, s ezt az északra hosszan elnyúló területet Danóci vagy Örvény mocsárnak (Danóc, Danoth mocsár), majd a falu pusztulását követően Vizslaki-rétnek nevezték.60 Itt helyezkedett el a Duna egyik oldalága/holtága, amelyet szintén Danóc-pataknak hívtak.61 Arról, hogy honnan hallott Szalánci a történtekről, rokonaitól, ismerőseitől származott a hír, vagy esetleg maga is részt vett a csatában, sem a tanúvallomás, sem egyéb források nem adnak tájékoztatást. Azt mindenesetre feltételezhetjük, hogy a diplomáciában és politikában jártas, széles látókörű Szalánci bizonyosan nem vett volna készpénznek, s adott volna tovább egy ilyen fontos embernek, ilyen kiemelkedő ügyben egy kósza híresztelést. Felmerül bennünk egy másik fontos kérdés is: esetleg szándékosan hazudott Szalánci? Ezt megvizsgálva egyrészt nem szabad elfelejteni, hogy a feltehetően vallásos Szalánci is eskü alatt vallott a pápa emberének.62 Emellett nem mondta volna a nuncius megbízottja előtt az életrajzi adatoknál mindezt, ha maga sem hitte volna, illetve nem ez lett volna a korabeli helyi hagyomány (fama publicus, vox communnis), amelyet esetünkben tudunk a leginkább megragadni, ugyanis a többi helyi hagyományhoz kapcsolódó forrás közvetett, ráadásul több mint húsz évvel későbbi.63 Másrészt felmerül a kérdés, miért hazudott volna ebben, lehetett-e bármilyen aktuális relevanciája a történteknek 1553-ban? Várt-e, várhatott-e bármilyen hasznot ettől?
