LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Schmidt Anikó: A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának 2020. évi gyűjtőköri tevékenysége. Turul, 94. (2021) 1:43–46. - 2. Kisebb cikkek - Kádár Tamás: Adalékok a IV. László-kori nagybírák archontológiájához. Ki volt az országbíró 1284-ben?
34 a bárói hivatal történetével kapcsolatos adataink sorában, másrészt ismeretes, hogy Demeter 1285-ben, mint az egy másik, sajnos szintén napi keltezés nélkül készült oklevele tanúsítja, bizonyára IV. László házastársának a szolgálatában, királynéi tárnokmester is volt, és ezen tisztségviselése mintegy minden kétséget kizáróan megelőzte országbírói dignitasát3 Végezetül részint azon tény is alkalmasnak tűnik a feltevés helyességének alátámasztására, hogy - valószínűsíthetően - 1284 július derekán és decemberében egy Domonkos nevű előkelő szerepel az alországbíróság élén, akit viszont Rubin helyettesének esetlegesen, Balassa Demeter első számú hivatali alattasának ellenben legfeljebb csak elég bajosan tarthatunk, mivel az ő alországbíráját vélelmezhetően egy bizonyos Péter nevű, 1285. november 30-án említett személlyel azonosíthatjuk.4 Domonkos alországbírónak összesen négy oklevéléről tudunk, ezek közül kettő eredetiben maradt ránk, a másik kettő tartalmát pedig csak egy 1294-es keletű tartalmi átírásból ismerjük. Az originális formában megőrződött kiadványok zárópecsétjei, amelyek, lévén, hogy a korszak alországbíróinak sigillumai, vagy mindenesetre azok heraldikai motívumainak java része rendre rokoníthatóak felettesük pecsétjével, illetőleg annak címertani főelemeivel, nagy segítségünkre lehetnének, sajnálatos módon egy egészen apró darabka kivételével, teljes egészükben letörtek a hártyáról, így nem adhatnak fogódzót a kérdésben.5 3 Zsoldos A.: Magyarország világi i. m. 34-35., 69., 294.; Árpádkori új okmánytár. (Codex diplomaticus Arpadianus continuatus.) IV. Közzéteszi Wenzel Gusztáv. Pest, 1862. (Magyar Történelmi Emlékek. Első Osztály. 9.) 281.; Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke. (Regesta iudicum curiae regiae, reginalis et ducalis et vices gerentium eorum tempore regum stirpis Arpadianae critico-diplomatica) Összeállította Szőcs Tibor. Bp. 2020. (A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára kiadványai II. Forráskiadványok 58.) (a továbbiakban: Reg. lúd.) 146. (183. sz.) 4 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. Diplomatikai Levéltár. Mohács előtti gyűjtemény. (Bp. internetes elérhetősége: http://mol.arcanum.hu/dldf/) DL 68 086. (a továbbiakban: DL); Zsoldos A.: Magyarország világi i. m. 35. 5 Reg. lúd. 178-181. A két eredeti diploma: DL 1177., 99 532.; Körmendi Tamás: Ki volt az országbíró 1293 tavaszán? Megjegyzések Marcell alországbíró pecsétje kapcsán. Arcana tabularii. Tanulmányok Solymosi László tiszteletére. I. (Szerk. Bárány Attila-Dreska Gábor-Szovák Kornél.) Bp.Debrecen, 2014.122. 6 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. III. Heves, Hont, Hunyad, Keve, Kolozs, Komárom, Krassó, Kraszna, Küküllő megye és Kunság. Bp. 1987.493-494.; DL 84198.; kiadása: Reg. lúd. 152-153. (190. sz.) 7 Zsoldos A.: Magyarország világi i. m. 35.; Bárczay Oszkár: A Bárczay család leszármazása. Turul 9. (1891) 2. sz. 85-86.; Engel Pál: Középkori magyar genealógia. Arcanum DVD könyvtár IV. Családtörtnet, heraldika, honismeret. DVD-ROM. Bp. 2003. Kántor (jánosi, derzsi, hodászi; Szatmár m.); Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a XV. század elejéig. Nyíregyháza 1998. 60-61. 8 Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. (Regesta regum stirpis Arpadianae critico-diplomatica.) II. kötet, 2-3. füzet. Szentpétery Imre kéziratának felhasználásával szerkesztette Borsa Iván. Bp. 1961. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 9. A továbbiakban: Reg. Arp.) 3527. sz.; Zsoldos A.: Magyarország világi i. m. 23., 35. 9 Kádár Tamás: IV. László király itineráriuma (1264-[1272]-1290). Fons 23. (2016) 1. sz. 3-64., 55.: 85. jegyz. 10 Szőcs T: Az Árpád-kori országbírók i. m. 152-153. (190. sz.) 11 CDH V/3. 506., regesztája: Reg. Arp. 3557. sz. A mandatum Borsa Iván általi keltezésének helytállóságát IV. László jelen oklevelünkével szó szerint megegyező datatiojú, és nemkülönben kállói Mihály fia István, valamint annak Pál nevű testvére érdekében kibocsátott diplomája támasztja alá (Reg. Arp. 3558-3559. sz.). L. még: (1290. máj. 28.?: Reg. Arp. 3560. sz.; Szabó K: Kun László i. m. 172-173.; Kádár T: IV. László i. m. 56.: 86. jegyz.) A csupán fél tucat 1281-1290 közötti, tárgyunkhoz tartozó okleves adat között azonban, mint azzal tudomásunk szerint először és mindeddig egyedül Györffy György számolt, egy olyan évszám nélkül kibocsátott országbírói diploma is van, amely egyéb idevágó ismereteink fényében 1284-re is keltezhető, és mint az alábbiakban kísérletet teszek bizonyítására: igen nagy valószínűséggel valóban 1284-ben kelt.6 Bizonyos Homodeus országbíró Szent György ünnepe (április 24.) 20. napján, Érdsomlyón lejegyzett rövid memorialisáról van szó, amelyben a báró kötelezte derzsi Rufoint, hogy a hadoszlás 22. napjára bárcai Miklós ellenében állítson a színe elé egy „ruh” színű lovat, vas-lószerszámokkal együtt, és az állatért kezességet vállalt németi Nánást, amennyiben pedig a ló elpusztulna addig, hozza el a bőrét és az árát: másfél márkát. Az oklevél auctorát a kutatás egységesen Aba nembeli Omodéval, a későbbi nádorral azonosítja, meglátásom szerint alighanem helyesen. Az identifikáció két érvvel támasztható alá: egyfelől az Aba nembeli oligarcha 1289 augusztusában biztosan viselte az országbíróságot, más Omodé nevű előkelőről pedig nincs tudomásunk a hivatal történetében, másfelől a felperes bárcai Miklós a főúr formálódó-kerekedő tartományának szívében, az abaúji Bárcán volt birtokos, de a másik fél, Rufoin is alkalmasint Abaúj tágabb környezetében, a mai Nyírbátor mellett fekvő Derzsen (ma Nyírderzs, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) lakott, így aligha lenne meglepő, ha a majdani nádor Omodé elé került volna az ügyük.7 Jóval bizonytalanabb kérdés ugyanakkor az oklevél kelte, a viszonylag szűk időintervallumon belül ugyanis mindjárt három év is felmerült. Zsoldos Attila indoklás nélkül, nyilván IV. László - szintén az évszám elhagyásával - augusztus 21-én kiállított mandátuma alapján 1289- re datálta az országbírói kiadványt. Augusztusi parancslevelében a király Básztély nemzetségbeli Rénold nádort és Omodé országbírót utasította igazságszolgáltatásra, és minthogy az előbbi báró nádori méltóságviselését - jelenlegi, legjobb tudásunk szerint - augusztus hónapban csak 1289 folyamán tudjuk kimutatni, értelemszerűen Omodé országbírósága is 1289 nyarán adatolható.8 Omodé május 13-i keltezéssel ellátott memorialisa ellenben - elvileg - a következő év tavaszán is készülhetett, archontológiai szórvány adataink legalábbis nem zárják ki ezt a lehetőséget, és korábban, részint a hadoszlás említése, részint a nagybáró esetében szokatlan dél-magyarországi tartózkodási hely okán, magam is úgy láttam, hogy a datatioból az 1290-es évszám maradt ki.9 Szőcs Tibor, az oklevél teljes szövegének közreadója korábbi vélekedésemmel egyetértve, szintén 1290-re valószínűsítette annak keltét.10 Ez a datálási javaslat, illetve Omodé vélelmezett 1290 tavaszi hivatalviselése azonban, mint azóta felismertem, ellentmondásban áll a mondott évre vonatkozó köztörténeti ismereteinkkel. Egy a kiadási év megjelölését elhagyó, de minden bizonnyal 1290. május 27-én, Mihály fia Istvánnak írt parancslevelében IV. László király utasítja hívét, hogy - az Omodé Korévben épült várának elfoglalásáért és a báró szervienseinek foglyul ejtéséért járó - megjutalmazása végett jöjjön hozzá és foglyait hozza magával.11 A mandatum közlései alapján tehát nyilvánvaló, hogy legkésőbb május derekára a király és Omodé
