LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Schmidt Anikó: A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának 2020. évi gyűjtőköri tevékenysége. Turul, 94. (2021) 1:43–46. - 1. Értekezések - Lakatos Bálint-Schill Tamás: Földesúri címerből mezővárosi jelvény Dunapataj pecsétjei a 16-20. században
28 a Jagelló-korban ez már jóval ritkábban fordul elő.)35 Címerképe és felirata a földesúri családhoz köthető: a családi címer és az egyik családtag (vagy ágának) megnevezése látható. Kézenfekvő, hogy a település közössége, illetve bírója a földesúrtól kapta. Ami azonban - és ezt nem árt hangsúlyozni - feltűnő és furcsa, hogy a pecsétképen a település megnevezése teljesen hiányzik. Bár a lenyomat mérete alapján a pecsét nem gyűrűspecsét, tehát nem a jellemzően magánszemélyek által használt pecséttípus, mégsem tűnik egy kifejezetten testületi, mezővárosi közösséget reprezentáló, a közösség számára készült pecsétnyomónak. Hogy 1665-ben - és később is, mivel a pecsét egy további töredékes, sérült lenyomata Pataj egy 1668-ban kelt levelén is megtalálható36 - mégis egy efféle pecsétet alkalmazott Pataj kiadványai megerősítésére, az inkább valami szükségmegoldás következménye lehetett. Vagy elveszett a pecsétnyomójuk, vagy nem is volt nekik, de szükségük lett rá, ezért kérhettek a földesúrtól. Mivel a Paksiak helybéli birtoklása visszanyúlik a középkorba, a település közössége a pecsétnyomót akár 1526 előtt is kaphatta. Ám a térség történelmének ismeretében inkább arra gyanakodhatunk, hogy erre az oszmán hódoltság időszakában került sor. 35 Neumann Tibor szíves közlése. Vö. Várady Z.: A középkori latin betűs epigráfia i. m. 45. 36 HU-MNL-BKML-V.320.a. (Dunapataj mezőváros feudális kori iratai, 6. doboz [1639-1756)]); a dokumentum 1668. márc. 23-án kelt, a mezőváros magisztrátusa által Jármi András Szabolcs vármegye alispánja és Nyakas Péter földesuraknak címzett levél. Teljes szövegű ismertetése Schill T.: Pataj törökkori pecsétje i. m. 24-25. 37 Csorna J.: Magyar nemzetségi i. m. 1292. 38 A pecsétet egy későbbi, 1721. évi lenyomat alapján ismertető Thaly Kálmán nem látott sisakdíszt a pajzs felett: „...hasonló nagyságú kerek, ostyapecsét, még czifrábban körülvirágozott, de sisaktalan pajzszsal, melyben csonka fatörzs látható.” Thaly Kálmán: Régi magyar községi pecsétek. Századok 3. (1869). 574. 39 HU-MNL-BKML-V.320.a. (6. doboz [1701-1710], „1709 és 1710” felirattal ellátott összeírás.) 40 Thaly K: Régi magyar i. m. 574. A kérdés további tisztázásához az adományos Paksi Jánosnak a pecsétéit és pecséthasználatát is jó volna ismernünk, de ez további kutatásokat igényelne. (Paksi Jób 1568. évi pecsétjét Csorna József röviden említette, ennek címerképében is a vízszintesen lebegő ágból felfelé kiemelkedő levél, illetve az ágból egy másik kinövő, levél nélküli gally figyelhető meg.)37 Bár mint fentebb láttuk, a Paksi család tagjai magánpecsétként gyűrűspecséteket használtak, és Szemerének 1432-ből ismert a gyűrűspecsétje, nem zárható ki, hogy ez után akár készíttethetett magának egy nagyobb és kvalitásosabb pecsétet. Mindez források híján persze nem bizonyítható. A pecsét lehetett akár a hasonnevű, 1453-ben említett egyik fiáé, a Szemere Imre néven rendszeresen előforduló másik gyermekéé vagy más egyenes ági leszármazottjáé is. Jelenlegi ismereteink alapján leginkább úgy képzelhetjük, hogy a Paksi család ezen ágának tagjai között öröklődő régebbi, használaton kívüli pecsétnyomót Paksi János vagy valamelyik rokona adta a hódoltság idején, 16. század második felében vagy legkésőbb a 17. század elején a patajiaknak, hogy - jobb híján - azt használhassák kiadványaik megerősítésére. Címeres pecsétek és bélyegzők a 18. századtól a 20. század közepéig Az újkori pecsétnyomók és bélyegzők használatának módját és pontos időhatárait a tanulmányunk élén jelzett okok miatt még nem ismerjük. A használatba vételre a köriratokban szereplő évszámok nyújtanak támpontot, ezek egyúttal a település történetében is jelezhetnek kisebb-nagyobb súlyú változást. A török kiűzését követő első pecsét, ami a helyi iratokon feltűnik, a mezőváros 1704. évi, hársfaleveles pecsétje (8. kép). A pecsét 2,6 cm átmérőjű, körirata már magyar nyelvű: PATAI:VARAS: PÖTSETI: ANNO : 1704* A pecsétkép heraldikailag jobbra dőlő kerektalpú, aszimmetrikus, tetején enyhén homorú címerpajzs, amelynek mezejében jobbharánt irányban helyezkedik el egy háromszor megnyesett faág, amelynek közepéből felfelé levélke hajt ki. A pajzs tetején elnagyolt sisak és sisakdísz ül, amelyben a címerpajzs motívuma ismétlődik.38 A pajzsot sisaktakaró veszi körbe. 8. kép - Pataj 1704. évi ezüst pecsétnyomójának lapja (Pataji Múzeum, 2010.2.1. Schill Tamás felvétele, 2010) A hasonlóság a fentebb ismertetett középkori eredetű földesúri pecséttel szembeötlő: még az irattekercset imitáló szalagvégeket is megformálták a pecsétnyomón. A pecsét fő motívuma egyezik, de a körirata már értelemszerűen a település megnevezését tartalmazza. A pecsétnyomó, dátuma szerint, a Rákóczi-szabadságharc idején, 1704-ben készült. A Pataj mezőváros levéltárában fennmaradt egyik első irat, amelyet ezzel a pecsétnyomóval hitelesítettek, 1710-ből való. Ez a mezőváros kérvénye, hogy a szolgabíró útján a császári hadak élelmezésére már átadott vágómarhákról, szénáról és egyebekről nyugtát kérnek. A levelet „Várasunk Usuális (azaz: szokásos) Pöcsetivell” erősítették meg, tehát ekkor a hat évvel korábban készült pecsétnyomó már „bejáratott” hitelesítési eszköz volt.39 Ezt a pecsétet használták a 18. század végéig, amelynek több további lenyomatát ismerjük. Időrendben a következőt 1721. augusztus 13-ról, amelyet Thaly Kálmán írt le a dokumentum tartalmának ismertetése nélkül.40 Valamivel későbbi a pataji bíró és esküdtek levele 1738. július 1-én földesurukhoz,
