LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Schmidt Anikó: A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának 2020. évi gyűjtőköri tevékenysége. Turul, 94. (2021) 1:43–46. - 1. Értekezések - Lakatos Bálint-Schill Tamás: Földesúri címerből mezővárosi jelvény Dunapataj pecsétjei a 16-20. században
26 Szemere Imre nevű fiánál 1476-1482 között általános,21 de az 1560-1561-ben adományos János is előfordul kettős vezetéknévvel, Paksi Szemere János névalakban, valószínűleg szintén megkülönböztetésül a család többi ágától.22 Megjegyzendő, hogy Paksi Szemere Mihálynak 1453-ból és 1458-ból ismert még egy Szemere nevű fia is.23 21 A Héderváry-család oklevéltára. Kiad. Radvánszky Béla, Závodszky Levente. I. Bp. 1909. 400-401. (1476), 405-406., 412-413. (1477), 416-417. (1478), 430., 437. (1482). 22 Fényes Elek: A magyar birodalom staisticai, geographiai és történeti tekintetben. 1. köt. Komárom vármegye. Pest 1848. 59. 23 1453: Wenzel Gusztáv: A Hédervári Ferenc jószágai fölötti per és ítélet 1523-ban. Adalékúl Magyarország azonkori köz- és jogtörténetéhez. Magyar Történelmi Tár 1. sor. 6. köt. (1859) 35-36., ez alapján Daróczy Z.: Földvári és Pataji i. m. 200.; 1458: HU-MNL-OL-DL 15273. Szemere fia Szemerét Engel Pál nem, Búzás G.: Későgótikus i. m. 120. viszont szerepelteti a családfán. - Paksi Lajos (János testvére, ill. az adat bizonytalansága miatt esetleg az 1489-ig adatolt Szemere fia) is valószínűleg használhatta a Szemere megkülönböztető nevet, ha a lebontott bölcskei magtáron egykor látható, feltehetően másodlagosan befalazott monogramos felirat (L. Z. F. L. D. P. P. F. F. 1515) olvasata és feloldása helyesen értelmezhető. Lásd Paks nagyközség monográfiája, Kronológia, 390., 1515. év. Az itt közölt olvasat és fordítás (Ludovicus Zemere filius Ludovici de Pakos fieri fecit = Zemere Lajos Lajos fia Paksról építtette) azonban több szempontból hibás, mert egyrészt az egyik P. feloldása kimaradt, másrészt Szemere fia Lajosnak nem volt Lajos nevű fia. 24 Lakatos B.: Mezővárosi oklevelek i. m. 329. 25 Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457.1. Bp. 1996.208. 26 HU-MNL-OL-DL 106366. Az oklevél tartalmi kivonatát lásd Szakály Ferenc: Ami Tolna megye középkori okleveleiből megmaradt (1314-1525). Szerk. Gaál Attila. Szekszárd 1998. 140/93. sz. 27 HU-MNL-OL-DL 106366. 28 HU-MNL-OL-DF 287345. és 287359. [MNL OL Diplomatikai Fényképgyűjtemény], Friedrich Firnhaber: Beiträge zur Geschichte Ungerns unter der Regierung der Könige Wladislaus II. und Ludwig II. 1490-1526. Archiv für österreichische Geschichte 3. (1849) 511-513. éspecsétábra-melléklet, XXIII. sz. 29 Három lenyomatban, ebből kettő papírfelzetes. 1519: HU-MNL-OL-DL 93794.1525: HU-MNL-OL-DF 266594. (A fekete-fehér fényképfelvételen a címerkép nem vehető ki, de szinte biztosan azonos a korábbival.) A harmadik lenyomat zöld viaszba nyomott, 15x11 mm, ovális alakú, papírfelzet nélküli, egy 1519. máj. 22-i sokpecsétes oklevélen: HU-MNL-OL-DF 208881. Az adatot Neumann Tibornak köszönjük. 30 HU-MNL-OL-DL 24148., az oklevél kiadását lásd Szabó Dezső: A magyar országgyűlések története II. Lajos korában. Bp. 1909. 204-208., uo. további másolatok és kiadások feltüntetésével. 31 Csánki Dezső: Harminczhat-pecsétes oklevél 1511-bőL Turul 5. (1887) 1-11., 49-59., képmelL A pecsétet tehát Pataj magisztrátusa mint a közösség jelvényét használta sokkal később, a 17. század derekán. Más településen is megfigyelhető, hogy a falu vagy mezőváros a földesúr címerét veszi fel, például a Békés megyei Gyula Maróti János bánét tünteti fel a késő középkori pecsétjében,24 de míg Gyulán a mezőváros neve is szerepel a jelvény köriratában, itt ennek semmi nyoma. Ráadásul települések címerén és pecsétjén nem szokott előfordulni sisakdísz. Ennek alapján okkal feltételezhetjük, hogy Pataj mint jogi személy hitelesítő eszköze eredetileg egy természetes személy, Paksi Szemere (esetleg valamelyik egyenes ági leszármazottja) pecsétje lehetett. Paksi Szemere (Mihály) egy magánpecsétje történetesen azonosítható, ez azonban eltér a pataji lenyomattól. Tolna megyei alispánként hivatali ideje alatt (1432, 1434-1438)25 ugyanis a négy szolgabíró mellett maga is megpecsételte a megye kiadványait. Ezek között akad egy olyan, 1432. június 2-án kelt megyei oklevél,26 amelyen a pecséteknek az oklevél hátlapjára nyomott lenyomatai viszonylag értékelhető állapotban maradtak ránk, közöttük pedig a jobb felső, természetes színű viaszba nyomott 1,4 cm átmérőjű gyűrűspecsét Paksié. Ezen a pecsétnyomaton egy álló ívelt pajzs mezejében címerképként csak egy egyszerű Rátót nembéli hársfalevél szerepel függőlegesen lebegő helyzetben, ág nélkül. A pecsét külső szegélye pontsoros, a pajzs felett két betű (talán monogram) vehető ki, és kétoldalt is talán további betűk nyomai (2. kép).27 Mindez méretében és megformálásában egyaránt eltér a patajiak levelén látható pecséttől: kisebb, egyszerűbb, kevésbé részletgazdag. Összességében egy külleme alapján korábbi, a 15. század első felének megfelelő gyűrűspecsétet látunk. 2. kép - Paksi Szemere Mihály tolnai alispán gyűrűspecsétje 1432-ből (HU-MNL-OL-DL 106366.) Hasonlóképpen állunk a többi középkor végi Paksi családtaggal. Itt is csak gyűrűspecséteket találhatunk. Szemere fia Albert pecsétjét 1492-ből ismerjük: itt egy Szemere gyűrűspecsétjéhez hasonló álló helyzetű levél a címerkép, de egy vízszintesen lebegő helyzetű metszett faágból nő ki, a tárcsapajzs heraldikai bal oldala szarvban végződően ívelt, teteje vízszintes, felette az A. P. monogram olvasható („Adalbertus/ Albertus Paxy ”) (3. kép).28 Paksi János (az 1560-1561-ben adományos János édesapja, az előbb említett Albert unokaöcscse) gyűrűspecsétjének lenyomata 1519-ből és 1525-ből maradt ránk.29 Itt az előzőhöz képest annyi a különbség, hogy az álló levél egy enyhén jobbharánt elhelyezkedő, de ugyancsak metszett faágból nő ki; a pajzs teteje kétszer ívelt (reneszánsz pajzsforma), csúcsai virágdíszesek, és a pajzs felett az I. P. monogram olvasható („Iohannes Paxy ”) - (4. kép). János testvére, Paksi Balázs győri püspök papírfelzetes gyűrűspecsétje pedig, amely például az 1525. május 22-i, főpapi-főnemesi szövetséglevélen is látható a hetedik helyen, ismét egy vízszintesen lebegő faágból kinövő, függőleges helyzetű és viszonylag nagy méretű falevelet mutat (5. kép).30 A család másik ágából való Paksi Mihály nándorfehérvári bán pecsétjét feltételesen azonosíthatjuk a Csánki Dezső által kiadott és részletesen elemzett, 1511-ben kelt harminchat pecsétes oklevélen.31 Ezen a vége felé, a harmadik sor kilencedik helyén szereplő, zöld viaszú pecsétlenyomatban Csánki Dezső felismerte a Rátót nem hársfalevelét, de tulajdonosa
