LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Schmidt Anikó: A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának 2020. évi gyűjtőköri tevékenysége. Turul, 94. (2021) 1:43–46. - 1. Értekezések - Bácsatyai Dániel: A 13. századi uralkodói nagy- és kettőspecsétek kronológiája
14 IV. László második, harmadik és negyedik pecsétújítása A különféle szimbólumokkal és sziglákkal kiegészített második kettőspecsétet 1285. július 18.150 után teljesen új pecséttel váltotta fel az uralkodó. A harmadik kettőspecsét typariumának csupán egyetlen, töredékes lenyomata ismeretes, amelyről sajnálatos módon még azt sem tudjuk, hogy miféle oklevélen függött egykor.151 Azt, hogy a töredéket a kutatás IV. Lászlóhoz köti, a király más kettőspecsétjeihez fűződő szoros stiláris kapcsolat mellett az indokolja, hogy az uralkodó több 1286-ban kelt kiadványában arra utal, hogy országa statusának megjavítása érdekében a június végén vagy július elején tartott Rákos melletti generalis congregatio alkalmával megújította pecsétjét.152 Mivel a következő lenyomat - a negyedik kettőspecsét - csak 1287. január 25-én tűnik fel,153 ezért Hegedűs István és Takács Imre az esztergomi töredéket IV. László harmadik kettőspecsétjével azonosították,154 amelyet alighanem valóban 1286. június végén kezdett el használni az uralkodó, miután a rákosi gyűlésen kénytelen volt kibékülni az egyeduralmára legnagyobb veszélyt jelentő Kőszegiekkel.155 150 HU-MNL-OL-DL 40. (Reg. Arp. 3369.) 151 Takács L: Az Árpád-házi királyok pecsétjei i. m. 42. sz. 140-141. 152 1286: HO VI. 317., 1286: HO VI. 319. 153 1287: Pozsony, Slovensky národny archív, Rod Pálffy IV. 10. 1. 1. (HU-MNL-OL-DF 254621.) A pecsét fotóját Id. Takács L: Az Árpád-házi királyok pecsétjei i. m. 142. (Reg. Arp. II/2-3. 3420. sz.) 154 Megpecsételt történelem. Középkori pecsétek Esztergomból. Szerk. Hegedűs András. Kiállítási katalógus. Esztergom, 2000. 33.; Takács L: Az Árpád-házi királyok pecsétjei i. m. 42. sz. 140-141. 155 S. Kiss E.: A királyi generális kongregáció i. m. 40-42. A második kettőspecsét Szentpétery Imre szerint még a generalis congregatio előtti hónapban, 1286. május 8-án is használatban volt, a bizonyítékul felhozott oklevélen (HU-MNL-OL-DL 65254.) azonban már Borsa Iván sem látott pecsétet. Reg. Arp. II/2-3. 3403. sz. Vö. Szentpétery L: IV. László pecsétváltoztatásai i. m. 314-315. 156 1287. január 25.: Pozsony, Slovensky národny archív, Rod Pálffy IV. 10. 1. 1. (HU-MNL-OL-DF 254621.) A pecsét fotóját Id. Takács L: Az Árpádházi királyok pecsétjei i. m. 142. (Reg. Arp. II/2-3. 3420. sz.) 157 Takács L: Az Árpád-házi királyok pecsétjei i. m. 140. 158 Kádár T: IV. László király itineráriuma i. m. 50. 159 Pauler Gy.: A magyar nemzet története i. m. II. 394, 568. 160 Uo. 161 HU-MNL-OL-DL 84675. (Reg. Arp. II/2-3. 3440. sz.) 162 HU-MNL-OL-DL 1229. (Reg. Arp. II/2-3. 3503. sz.) 163 Reg. Arp. II/2-3. 3445. sz. 164 Kádár T: IV. László király itineráriuma i. m. 51. 165 1288: CD V/3. 397., 1288: CD V/3. 400., 1288: CD V/3. 411-412., 1288: CD VII/5.474. Egy Borsa Iván által 1287-re keltezett dokumentumról (Reg. Arp. II/2-3. 3456. sz.) hasonló érvek alapján feltételezi Kádár Tamás, hogy 1288. augusztus 3-án kelt. Kádár T: IV. László király itineráriuma i. m. 52-53. 166 Takács L: Az Árpád-házi királyok pecsétjei i. m. 144.; Karácsonyi János: A mérges vipera és az antimoniális. Korkép Kun László király idejéből. Századok 44. (1910) 13-16. A harmadik kettőspecsét nem volt sokáig szolgálatban: valamikor 1286 második felében vagy 1287 legelején - de még január 25. előtt - IV. László ismét új typariumot vésetett.156 Takács Imre a Kőszegiekkel vívott Zsitva folyó melletti csatához köti a negyedik kettőspecsét megjelenését,157 ám minden okunk megvan arra, hogy az említett lehetőséget kizárjuk. Az uralkodó 1287. március elején Pozsonyban tartózkodott, hogy onnan a hónap második felében Korponára, majd Liptóba és Szepesbe húzódjon vissza.158 A felvázolt itinerárium alapján jogosan keltezték a Zsitva melletti vereséget március első heteire.159 Mindez azért mond ellent a pecsétváltás és a király veresége közti kapcsolat lehetőségének, mivel a negyedik kettőspecsét már 1287. január 25-től használatban volt. Kézenfekvőbbnek tűnik tehát az újabb pecsétváltást az uralkodó és a Kőszegiek közt 1286 őszén beállt160 szakításhoz kötni. IV. László negyedik kettőspecsétjével egy 1287. március 30-án kiállított diplomán találkozunk utoljára,161 és bizonyosan tudunk olyan 1288. évi, még szeptember előtt kelt királyi oklevélről, amelyen már az utolsó, ötödik kettőspecsét függ.162 Sajnos a királyi kancellária mind ritkábban felbukkanó kiadványain függő pecsétek még a korábbiaknál is kevesebb támpontot adnak az utolsó pecsétváltás idejének meghatározásához. Az ötödik typarium lenyomatát mindenesetre megtaláljuk egy évi dátumot nélkülöző, korábban 1287. április 20-ra keltezett,163 de Kádár Tamás által meggyőzően 1288. április 11-re datált oklevélen is.164 Kádár Tamás érvelésében éppen az ötödik kettőspecsét megjelenése volt a döntő momentum; az új pecsét bevezetéséről ugyanis 1288. évi királyi oklevelek adnak hírt - köztük egy szeptember előtt kiadott diploma amelyek arról tudósítanak, hogy a király új pecsétet vésetett, illetve saját kezével törte össze korábbi kettőspecsétje typariumát.165 1287. március 30. és 1288 szeptembere között az uralkodó leginkább akkor kényszerülhetett arra, hogy megsemmisítse szuverenitása korábbi szimbólumát, a negyedik kettőspecsétet, amikor fogságából kiszabadulva az 1288. március 21. előtti napokban színleg kibékült Lodomér esztergomi érsekkel.166 Könnyen lehet, hogy a typarium összetörésének látványos gesztusára valóban a király ünnepélyes esztergomi fogadkozásaival egy időben került sor. A nap és a hold az Árpádok pecsétjein A 13. századi magyar királyok pecsétjein három ízben is feltűnik a nap és a holdsarló univerzális jelképpárosa. Az égitesteket ábrázoló mellékjegyek II. András aranypecsétjén és második nagypecsétjén állnak előttünk a legszebben kidolgozott formában, de megtaláljuk őket IV. László második kettőspecsétjén és III. András kettőspecsétjén is. Ha az uralkodói typariumokon ritkán bukkannak is fel, a kozmikus szimbólumok gyakran megjelennek a 13. századi Európa szfragisztikai emlékein, különösen az egyháznagyok, egyházi testületek, vagy éppen a városok pecsétjein. A nap és a hold ősi szimbólumok, amelyek az uralkodói jelvényeken a kozmoszt jelképezik, azaz az uralom egyetemességére és isteni jellegére utalnak. Róma császárai előszeretettel láttatták magukat a keleti eredetű motívumok társaságában, amelyek a kereszténység térnyerése után a császári ikonográfia más elemeivel együtt a Krisztus-ábrázolásokon
