LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Schmidt Anikó: A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának 2020. évi gyűjtőköri tevékenysége. Turul, 94. (2021) 1:43–46. - 1. Értekezések - Bácsatyai Dániel: A 13. századi uralkodói nagy- és kettőspecsétek kronológiája
5 törzsökéből származó Sztritei család49 mellett a Ruszkai Dobók és a Pálóciak is Rát birtokosaiként tűnnek fel.50 Rejtély, hogy a Pányoki-utódok mégis milyen körülmények között tettek szert ráti birtokukra. 1325. és 1327. évi birtokosztályukban - az ifjabb királyi adománylevélben felsorolt egyéb falvakkal szemben - még nem szerepel a település.51 Szerepel ellenben a Jakab fia Dobó által 1321-ben szerzett, ám 1357 után többé nem említett Galambláza nevű föld,52 amelyet Engel Pál jobb híján a század végén Pányoki-birtokként feltűnő másik Ráttal azonosított.53 Ha az azonosság valóban fennállna, akkor joggal feltételeznénk, hogy a Galamblázát birtokló Pányokiak azért fabrikálták a hamis oklevelet, hogy rátehessék a kezüket a szomszédos Rátra.54 Mivel azonban egy Galamblázpataka nevű vízfolyás 1400-ban Ráttól mintegy 15 kilométerre nyugatra, az Egyházaskaposhoz (a mai Nagykaposhoz) tartozó Hosszúláz nevű erdő határában tűnik fel,55 ezért Galambláza is inkább erre, a Dobó család ruszkai fészke közelében fekhetett. 49 A család történetéhez Id. Engel Pál: A nemesi társadalom a középkori Ung megyében. Bp. 1998. (Társadalom és művelődéstörténeti tanulmányok 25.) 56-58. 50 1398: HU-MNL-OL-DL 48291. Engel Pál: Ung megye településviszonyai és népessége a Zsigmond-korban. Adatok Magyarország középkori demográfiájához. Századok 119. (1985) 965. 51 1325: AO II. 173., 1327: Oklevelek Temesvármegye és Temesváros történetéhez. 1. 1183-1430. Másolta és gyűjtötte Pesty Frigyes, sajtó alá rendezte Ortvay Tivadar. Pozsony 1896. 40-41. 52 1321: AO I. 636-637., 1357: AO VI. 528. 53 Engel Pál: A nemesi társadalom i. m. 53.1427-ben sem Ráton, sem a Ráti (más néven Németfalvi vagy Alsónémeti) család által birtokolt szomszédos Kisráton nem találkozunk a Dobókkal és a PálóciakkaL Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427-ből. Bp. 1989.169. Kisrát birtokosaira Iá. Engel P.: A nemesi társadalom i. m. 66. és C. Tóth Norbert: A leleszi konvent országos levéltárában lévő Acta Anni sorozat oklevelei. I. közlemény, 1387-1399. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 47. (2005) 243. sz. 54 A Pányoki-rokonság máskor sem riadt vissza a hamisítástól: noha az Ung megyei Bező földet III. András adományozta nekik (1292: HO VI. 384.), az utolsó Árpád-házi uralkodó kiadványainak érvényességét visszavonó I. Károly idején tanácsosabbnak tűnt egy IV. László nevében kelt adománylevelet készíttetni (+1276: HO VI. 221., hitelességéhez Id. Reg. Arp. II/2-3. 2755. sz.). A Pányokiak csak I. Lajos idejében kezdtek ismét a III. András-féle oklevélre hivatkozni. 1366: HU-MNL-OL-DL 71877. (Anjou-kori oklevéltár. I-XV, XVH-XXXVIIL, XL., XLIL, XLVI-L. Szerk. Kristó Gyula - Almási Tibor - Blazovich László - Géczi Lajos - B. Halász Éva - Kőfalvi Tamás - Papp Róbert - Piti Ferenc - Rábai Krisztina - Sebők Ferenc - Teiszler Éva - Tóth Ildikó. Szeged-Bp. 1990-2020. L. 880. sz.) 55 1400: Zsigmondkori oklevéltár I-XIV. Szerk. Borsa Iván - C. Tóth Norbert - Lakatos Bálint - Mályusz Elemér - Mikó Gábor - Neumann Tibor. Bp. 1951-2020. II/l. 728. sz. A gyanúba keveredett ifjabb királyi oklevelek esetében természetes kérdés, hogy vajon mi vitte rá a feltételezett hamisítókat arra, hogy a fiktív rendelkezéseket egy olyan személyhez kössék, akinek kiadványai csekélyebb bizonyítóerővel rendelkeztek, mint az egyeduralkodóké. Erre a problémára nem tudunk kielégítő magyarázatot adni, csupán feltételezéseket fogalmazhatunk meg. Lehetséges, hogy szélesebb nyilvánosság előtt is ismert volt, hogy a Pányokiak első birtokszerzései István ifjabb király szolgálatának gyümölcsei voltak; mint láthattuk, minden jel arra mutat, hogy oklevelünk egy hiteles ifjabb királyi diploma mintájára készült. Elképzelhető, hogy az eredeti adománylevelet maguk a Pányoki-örökösök süllyesztették el, hogy a birtokok listájának önkényes bővítésére ne derüljön fény; ebben az esetben azonban nehéz megfelelni arra a kérdésre, hogy miért nem őrizték meg a feltételezett eredeti oklevélen függő 1267 előtt használatos pecsétet. A források hallgatása azonban nem változtat azon a tényen, hogy az 1263-ra datált, írásképét tekintve amúgy is gyanús oklevélen függő pecsét csak 1264 után volt használatban, és így a dokumentumot jelenlegi formájában hamisnak kell tekintenünk. 3. kép - István ifjabb király első kettőspecsétjének előlapja, HU-MNL-OL-DL 42. 4. kép - István ifjabb király első kettőspecsétjének hátlapja, HU-MNL-OL-DL 42. 5. kép - István ifjabb király második kettőspecsétje, első változat, előlap, HU-MNL-OL-DL 538.
