LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Arany Krisztina: Levéltári iratajándékozások a Mikes Kelemen Program keretében – a levéltári koordináció első két évének tapasztalatai, Turul, 92. (2017) 2:104–107. - 3. Könyvismertetés - Nándor Dreisziger: Church and Society in Hungary and in the Hungarian Diaspora (ism. Sárhegyi Tamás Felicián)
110 könnyűlovasság - huszárok - megszervezője) kezdődően, Vásárhelyi Győzőn (Victor Vasarely) keresztül Nicolas Sarkozyig bezárólag. Ennél praktikusabb információ egy latin-magyar-németfrancia syllabus a genealógiai forrásokban gyakran előforduló szavakról és kifejezésekről, ami segítséget jelenthet az amatőr kutatóknak. Hasonlóan hasznos lehet a jelentősebb helységek listája a latin, német, magyar, szlovák stb. neveikkel, valamint az 1913- as magyarországi megyék felsorolása. A fejezet és a könyv lezárásaként egy részletes bibliográfiát olvashatunk, valamint egy címjegyzéket az információs forrásként szóba jöhető levéltárakról és intézményekről. Összefoglalva: egy nagyon gazdag, konkrét és átvitt értelemben egyaránt színes kiadvány áll a magyar származású frankofon közön ség részére. Példaként szolgálhat a magyar családkutatási könyvkiadás számára. Körmendy Lajos Nándor Dreisziger: Church and Society in Hungary and in the Hungarian Diaspora. University of Toronto Press. Toronto-Buffalo- London. 2016. 476 p. (ISBN 978-14426-3740-5) Nándor Dreisziger, a Royal Military College of Canada professzor emeritusának legújabb monográfiájának az adja meg a jelentőséget, hogy angol nyelven még nem jelent meg átfogó magyar egyháztörténet, továbbá a magyar diaszpóra egyházainak történetét sem vizsgálták még ilyen globális kontextusban. Annak ellenére, hogy a neves történész eddigi kutatási területei ettől eltérőek - főleg az 1956-os forradalom és a két világháború közötti diplomácia története - voltak, egy rendkívül alapos és szisztematikus leírást ad a magyarság történelmi egyházainak történetéről. A kötet Horváth Tibor SJ munkásságának állít emléket, aki részt vett a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM) létrehozásában, amelynek folyóirata a Magyar Egyháztörténeti Vázlatok - Regnum. Emellett pedig egy, a diaszpórában élő magyarság egyházait leíró enciklopédiának készítésével és az ehhez szükséges források összegyűjtésével foglalkozott egészen 2008-ban bekövetkezett haláláig. Ebből is látható, hogy a különböző, távoli emigrációs közösségekben mekkora az igény az információszerzésre és átadásra. Az említett forrásgyűjtemények felhasználásával igyekezett a szerző a felhalmozott tudást a magyar diaszpórák egyházairól egy monográfia keretein belül összefoglalni. A kötet arányos és jól tagolt felosztásának, szerkesztési módjának értelmezéséhez a szerzői előszó nyújt segítséget, ahol Dreisziger leírja, hogy a mű elsődleges célközönsége az észak-amerikai, többségében angolul olvasó magyar diaszpóra és tudományosság tagjai. Az első hét fejezet, amely Magyarország történetére fókuszál, a címnek megfelelően a kötetnek közel felét teszi ki. Két fejezetben tárgyalja a magyar egyháztörténet főbb tendenciáit a középkortól a modern korig (35-94. o.). Majd a két világháború közötti Magyarország egyházi viszonyait és 1944-1989 közötti időszak tendenciáit írja le két külön fejezetben (95-138. o.). További két részben vizsgálja az országhatáron kívül élő magyar kisebbség és azok egyházainak életét (139-183. o.). A következő hét fejezet a magyar diaszpóra társadalomtörténetének egyházi vetületeit tárja fel rendkívül szisztematikusan: térben, időben és felekezetek szerint elválasztva a különböző részek tartalmát. A nyolcadik fejezet a nyugat-európai magyar emigrációs közösségeket vizsgálja az előző szempontok szerint strukturálva (184-211. o.). A kilencedik és tizedik fejezet az Egyesült Államok és Kanada magyar emigránsainak történetét dolgozza fel a 19. század közepétől majdhogynem napjainkig, rendkívüli részletességgel és precizitással (212-282. o.). Külön figyelmet érdemel, hogy milyen kapcsolódási pontok vannak az emigrációs közösségek életének és egyházi struktúrájának fejlődése között. Felfedezhető az a jelenség, hogy a különböző emigrációs hullámok nem feltétlen integrálódnak az előbb érkező diaszpóra közösségek által alapított kulturális és egyházi intézményekbe. Ilyen szempontból érdemes megemlíteni, hogy az egyházak például az 1956-os forradalmat követő menekülthullám befogadása során óriási szerepet játszottak az újonnan érkezők elhelyezésében és támogatásában. Később, főleg ennek a hullámnak köszönhetően elindult egy nagy templomépítési folyamat a magyar egyházi közösségek körében (Kanadában: Calgary, Edmonton, London, Winnipeg, Hamilton). Ennek köszönhetően beszélhetünk az 1970-es és 1990-es évek közötti „aranykorról” az emigráció (egyházi) életében, ami után már egy hanyatló tendencia mutatkozik, köszönhetően az elkerülhetetlen asszimilációnak. Erre a jelenségre adott modern válasz volt például a torontói Szent Erzsébet Plébánia részéről, hogy az egyre inkább a település más területeire költöző magyarságot követve 1984-ben új épületbe költözött. A monográfia komplexitásához hozzájárul, hogy a tizenegyedik és tizenkettedik fejezetben (283-315. o.) az olvasó megismerkedhet Ausztrália, Dél-Amerika és Dél-Afrika magyar diaszpóráinak egyházi életével, amelyek sajnos partikuláris részét képezik a magyar emigrációtörténeti kutatásoknak. Az utolsó két fejezet amellett, hogy összegzi az addigi leírásokat, teret enged egy magyarázó narratívának. A 20. századi egyházakról szóló történeti elbeszélésekben a legnépszerűbbnek számítanak az egyház és állam egybefonódásának és kapcsolatának a kérdései, így nem csupán a vizsgált téma, hanem a szintézis megközelítése is újnak mondható. A szerző olyan kényes kérdéseket feszeget konklúziójában mint a középosztály hiányának lehetséges következményei a magyar társadalomban, vagy az egyházi tulajdon fenntartásának lehetőségei az állami támogatások mennyiségének függvényében. Dreisziger szerint az egyházak és a nemzetek történeti evolúciója természetükből adódóan nem különíthető el egymástól. Továbbá a magyar nemzet megmaradásának történeti vizsgálata csakis a történelmi egyházak történeti vizsgálatával párhuzamosan lehet érvényes. A diaszpórákhoz kapcsolódóan kiemeli, hogy az egyházakra megnövekedett szerep hárul, ugyanis a hívek hitének és lelki gondozásának feladatán túl feladatuk a nemzeti közösségek kultúrájának és identitásának megőrzése is. A 21. század globális tendenciáival, a kulturális pluralitás normává válásával összefügg a diaszpórában működő egyházak egyre nehezebbé váló helyzete. Összességében elmondható, hogy a kötet eleget tesz a lefektetett célkitűzéseinek, és a megfelelő tudományos alapossággal, a kurrens tudományos eredmények figyelembe vételével mutatja be Magyarország és a világban szétszóródott magyarság történelmi egyházainak történetét. Újszerűsége leginkább abban rejlik, hogy egységében vizsgálja azt, továbbá új információkkal szolgál mind a tengerentúli olvasóknak, mind a hazai, emigrációval foglalkozó kutatóknak. Sárhegyi Tamás Felicián
