LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Arany Krisztina: Levéltári iratajándékozások a Mikes Kelemen Program keretében – a levéltári koordináció első két évének tapasztalatai, Turul, 92. (2017) 2:104–107. - 2. Kisebb cikkek - Maczelka Árpád-Künstlerné Virág Éva: Adalékok Felsőőr 18-19. századi társadalom és birtoktörténetéhez egy, a Mikes Program keretében Ausztráliából hazatért irategyüttes tükrében
100 Az írott források jelentős részét bizonyságlevelek alkotják, amelyek elsősorban birtokosztásokról és zálogosításokról szólnak. A káptalani bizonyságlevelek mellett találhatunk még szolgabírói jelentést, de magán személyek által írt elismervényeket is. A fenti irattípusok elsősorban tulajdonjogokkal kapcsolatban keletkeztek, a gyakran birtokvitákat és örökösödési viszályokat eldöntő bizonyító erejüknek köszönhető, hogy jelentős számban maradtak fenn az ehhez hasonló iratok a köznemesi levelesládákban. Egy irat kivételével a dokumentumok pontosan datálhatok: 1738 és 1841 között, III. Károly és V. Ferdinánd királyok uralkodása közötti időszakban keletkeztek. Hét közülük latin nyelven, míg nyolc magyar nyelven született, bár a magyar nyelvű iratok esetében meg kell jegyezni, hogy hitelesítő szövegrészeik is több esetben latinul íródtak. Az iratok legfontosabb közös tulajdonsága, hogy mind Alsó- és Felsőőr településekhez és azok környékéhez kapcsolódik. A mára elsősorban nyelvsziget kutatások helyszínéül szolgáló településeknek már elnevezésük is utal alapításuk idején betöltött különleges szerepkörükre, vagyis a nyugati határ védelmére. A Pinka folyó menti falvak feleltek a nyugati határ védelméért, fontos láncszemei voltak a gyepű rendszernek, valamint a környék vaslelőhelyeinek védelmét is ellátták. Történetéről, lakosságának szerteágazó genealógiájáról gazdag szakirodalom tájékoztat,4 amely elsősorban az MNL Vas Megyei Levéltárának, és a Burgenländisches Landesarchivnak az anyagára épül. Ezt egészíti ki a most bemutatásra kerülő anyag, amelynek levéltári elnevezése az iratokban leggyakrabban előkerülő, legjellemzőbb család nevéről (Seper/Seiper/Sejper) vétetett. A 15 irat megismerése a jövőben újabb kutatásokat segíthet majd. 4 Kovács Márton: A felsőőri magyar népsziget. Bp, 1942.; Herényi István: Az alsóőri nemesi közbirtokosság genealógiája 1867. Bp., 1990.; Éger György-Szesztay Ádám: Alsóőr. Hn., Én. [Bp., 2002] (Száz Magyar Falu Könyvesháza); Seper Károly: Alsóőr történelméből. Unterwart, 2014.
