LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE

Jánossy Dénes: Nem állami levéltáraink védelme. • 1936. [LK 1936. 105-135. p.]

108 JÁNOSSY DÉNES levéltárak védelmét illetőleg, amelyek magántulajdont képezvén, megőrzésük vagy megsemmisülésük a tulajdonnal rendelkező természetes vagy jogi személyek egyéni elhatározásától függ. Miután pedig ezek a társulati, vállalati, családi stb, levéltárak jogrendszerünk modern alapokra való átültetése óta — egyes esetektől eltekintve — jogok forrásául nem szolgálnak, tulajdonosaikban erősen csökkent az irántuk való érdeklődés, ami egyúttal sorsukat is gyakran megpecsételte, így pusztultak el nagyrészt az uradalmak, gazdaságok, kereskedelmi vállalatok és az ipari korporációk, jelesül a céhek ügyviteli iratai. Ez utóbbiak szétszóródását az 1872, évi VIII, te, is nagyban: előmozdította, amennyiben ezen, a céhek megszüntetésére vonatkozó törvényből kimaradt az olyan intézkedés, mely okleveleik és irataik további megőrzését biztosította volna, így pusztult el többek közt a debreceni régi Kalmár Társaság levéltára is. Helyiségét a világháború alatt elrekvírálták, a levéltár pedig többszöri költöztetés után pincébe került. Itt érte meg az összeomlás utáni zavaros időket, melyeknek során az iratok tekintélyes része eltűnt, hogy nem sokkal,később egy debreceni hentes boltjában csomagolópapír alakjában újra napvilágot lásson, A régi Kalmár Társaság jogutódja a ma is fennálló Debreczení Kereskedő Társulat csak a közfelfogást követte, mikor a korábban általa őrzött levéltár megsemmisülése felett egyszerűen napirendre tért. Itt olyan fel nem dolgozott források vesztek el, amelyek az alföldi városok XVIII—XIX, —századi kereskedelmére vetettek volna világot,6 Ha azonban ezen kultúraellenesnek látszó részvétlenség okait keressük, meg kell állapítanunk, hogy nemcsak az egyéni érdeklődés csökkenése és az állami felügyelet hiánya voltak előidézői e levéltárak megsemmisülésének, A levéltárügyben laikus közvélemény ugyanis hazánkban sokáig abban a téves hitben élt, hogy csak a középkori (okleveles) írásos emlékeknek van történeti értékük, míg gzzel szemben az újabbkorí iratokat érdemes forrásanyagnak nem tekintették, Nagyban hozzájárult a laikus közvélemény ilyenirányú kialakulásához, hogy a hazai történettudomány számos tekintélyes művelője kizárólag csak az okleveles források iránt mutatott érdeklődést: a tudományos élet részéről tehát igazolva látta magát az a laikus 8 V, ö. dr. Szabó István, A Debreceni Kereskedő Társulat levéltára, Lev. Közi, 1929, 121—126.