Oktatás, művelődés, sport; Pénzügy; Szövetkezetek; Társadalmi szervezetek; Társadalombiztosítás; Vízügy; Levéltári tapasztalatok

Levéltári tapasztalatok - Balázs Péter: A gyűjtőterülettel kapcsolatos munkák helyzete és problémái az állami levéltárakban. • 1963. [LSZ 1963/4. 90-122. p.]

- 117 már levéltári feldolgozását is megkezdjék. A jelenleg is folyó irattárosképzések ennek a célkitűzésnek még nem felelnek meg, országos viszonylatban a legkülönbözőbb szintűek és értékűek s a résztvevőknek csak a minimális alapismereteket nyújtják. Az állami szervek iratainak védelméről és selejtezéséről szóló 45/1958.sz. kormányrendelettel kapcsolatos végrehajtási utasítások általában kötelezik a szervek vezetőit arra, hogy irattarosi munkakörben csak olyan személyt foglalkoztathatnak, akinek legalább 3 éves szakmai gyakorlata van, vagy a levéltárak által rendezett irattáros tanfolyamot elvégezte. Ezeknek a tanfolyamoknak időtartama és tananyaga tehát az illetékes levéltáraktól függ. Jelenleg talán még korai, de évek multán időszerűvé válhat annak a kérdésnek felvetése, hogy a tanfolyamok számára nem lehetne-e meghatározott szervezeti keretet kialakítani, és tananyagukat olyan mértékben kiszélesíteni, hogy a tanfolyamok elvégzése egyúttal a résztvevők számára hivatalosan elismert képesítést is Jelentsen. /Mint ahogyan például a gyors- és gépiró Iskola sikeres elvégzése is képesítés elnyerésével jár./ Az országban több ezer olyan szerv működik, amelynek felelős irattárosra van szüksége, s ez a körülmény indokolttá tenné elsősorban a megfelelően képzett irattáros utánpótlás kinevelését. Ez egyik módja lehet az irattári munka fokozottabb megbecsüléséért folytatott erőfeszítéseknek, amelyeket nekünk levéltárosoknak is minden erőnkkel támogatnunk kell. A központi kormányszervek, nagyobb intézmények és vállalatok irattárainak vezetőivé idővel egyetemet végzett, szakképzett levéltárosokat kellene kinevezni. Romániában egyes minisztériumok, a tervhivatal, a bukaresti néptanács esetében ezt a célkitűzést már sikerült elérni. Az irattárvezető megfelelő hivatali státusát ugy biztosították, hogy az irattár, az iktató és a kiadó egy osztályt alkotnak, amelynek osztályvezetője a szerv levéltárosa. Az irattáros személyének kiválasztásához országos jelentőségű szervek esetében a Levéltári Főigazgatóság, egyéb szervek esetében a tartományi levéltár vezetőjének hozzájárulása szükséges. ' A 45/1958.sz. kormányrendelet 3» $•!• szerint az iratok épen és rendezetten való megőrzéséért a szerv vezetője felelős. A levéltáraknak tehát nemcsak az irattárosok szakmai képzésére kell gondot forditaniok, hanem minden lehető módon oda kell hatnlok, hogy a levéltárakról, az iratok ügyviteli és történeti értékéről és az iratvédelmi rendelkezésekről az egyes szervek vezetőinek és vezető beosztásban lévő dolgozóinak is megfelelő ismereteik legyenek. A levéltárak általános propaganda és népművelő tevékenységén kivül erre a célra kiválóan alkalmasak az egyes szervtipusok szakmai továbbképzésein /tanácsakadémia, tsz elnökképző tanfolyam stb./ levéltárosok által tartott - a résztvevők képzettségéhez és érdeklődési köréhez alkalmazkodó, érdekesebb iratok bemutatásával élénkített - előadások. Ilyen kezdeményezések a múltba már voltak /előadás a budapesti és veszprémi tanácsakadémián/, s ezek újbóli életrekeltése és továbbfejlesztése a levéltárügy részére minden bizonnyal gyümölcsöző lenne. •»0«*0*»0*