Szervellenőrzés

Takács Edit: Az önkormányzati levéltárak gyűjtőterületi munkája. • 1998. [LSZ 1998/3. 29-51. p.]

vatalosan be nem jelentett, esetleg illegálisnak tűnó' selejtezésről szerzett tudomást a levéltár. A gyakorlatban ezek az ellenőrzések a levéltárosok közvetlen részvételével nyújtott szakmai segítséget, tanácsadást jelentenek, és lehetőséget a levéltár számára, hogy a nem megfelelő irattári tervek miatt kiselejtezésre ítélt maradandó, elsősorban helytörténeti értékű forrásanyagot megmentse. Az országban végbemenő gazdasági átszerveződés következtében 1990-től gyakorlatilag napjainkig a gyűjtőterületi munka gerincét a csődtörvénnyel kapcsolatos feladatok - a megszűnt vállalkozások selejtezéseinek ellenőrzése, a történeti értékű iratok átvétele, illetve a még tovább őrzendő iratok elhelyezésének nyomon követése, az ezekhez kapcsolódó adminisztráció alkotja. A legtöbb helyen mára már kialakult a felszámolások intézésének metodikája, a megszűnő szervezetekről külön nyilvántartást vezetnek, általában a cégbírósági értesítések alapján. Az egyes levéltárak által „kezelt" csődügyekre vonatkozóan nincs elegendő pontos adatunk, becslésem szerint évenként átlag 300 csődeljárást kezeltek/kezelnek a levéltárak.32

Ez a gyűjtőterületi munka új, korábban nem létezett feladata országszerte igen sok adminisztrációs, ügyviteli terhet jelent. * * * Az önkormányzati levéltárak 1990-es években végzett gyűjtőterületi munkáját áttekintve megállapítható: annak eredményességét nagymértékben nehezítette, hogy a jelentősen átalakult gazdálkodási és közigazgatási szférára vonatkozóan nem születtek meg azok a miniszteriális rendelkezések, amelyek újra szabályozták volna és egyértelművé tették volna az iratképzők feladatait, jogait és kötelességeit. A joghézagok lehetőséget adtak és adnak az egyéni értelmezéseknek és cselekvésnek, ami pótolhatatlan értékű iratanyagok megsemmisítéséhez vezetett és vezethet. Kétségtelen, hogy az átalakulást eredményező törvényeknek ellentmondott volna egy, az iratvédelem ürügyén az egyes vállalatok irattározását, iratkezelését szabályozó rendelkezés. Miután a magánszférában keletkező történeti értékű iratok fennmaradását semmilyen törvényes eszköz nem garantálja, akár követendő példának is tekinthető a Békés megyeiek új gyakorlata: a gyűjtőterületükön lévő nagyobb magáncégekkel tárgyalásokat kezdeményeztek e vállalkozások történeti értékű iratainak védelme, jövőbeni levéltári átadása vagy letétbe helyezése érdekében.33 Feltehetően senki sem gondolja komolyan, hogy napjaink átalakulóban lévő gazdaságának, társadalmának, kultúrájának történetét köziratokból széles körűen fel lehet dolgozni. Ugyanakkor szembe kellene nézni azzal, hogy az önkormányzati levéltárak jelenleginél aktívabb jelenléte nélkül a magánszférában keletkező maradandó, későbbiekben történeti értékű iratok elvesznek, hiszen „előállítóik" napi feladatokat, elvárásokat teljesítenek, saját irataik történeti értékének, a hagyományteremtés lehetőségének és a hagyományőrzésjelentőségének felismerésére képtelenek, archiválási ismeretekkel nem rendelkeznek, megfelelő végzettségű, képzettségű szakembereik nincsenek. A maradandó értékű nem köziratok archiválására hivatott magánlevéltárak létrejötte - legalábbis a közeli években, éppen a gazdaság és a társadalom átalakuló állapota miatt - illuzórikus elképzelés. Az 1990-es években a levéltárak gyűjtőterületi feladatai részben jogszabályi változások (csődügyek, köziratok felmérése), részben az iratképzők elvárásai miatt (selejtezéseknél levéltári jelenlét igénye, iratkezelési szabályzatok, irattári tervek módosítása) jelentősen megnövekedtek, és a jövőben várhatóan tovább növekszenek (új iratkezelési szabályzatok készítése). Mind a csődeljárások során létrehozott bérirattárak működésének szüksé-41