Szervellenőrzés

Takács Edit: Az alföldi levéltárak gyűjtőterületi munkája. • 1998. [LSZ 1998/1. 22-31. p.]

történeti kutatás forrásbázisának megteremtését célzó anyaggyarapítási, gyűjtőterületi munka napi gyakorlatát, jövőbeni feldatait, lehetőségeit. E kérdéskör körüljárására vállalkoztak az MLE Alföldi Szekciójához tartozó levéltárak munkatársai az 1997. november 11-én Gyulán megtartott őszi összejövetelükön. A téma iránti érdeklődést és egyben a gyűjtőterületi munka levéltári tevékenységen belüli előtérbe kerülését, legalább egymás közti elismerését is bizonyítja, hogy az előzetes felkérés alapján a szekciót alkotó levéltárak munkatársai igen felkészülten érkeztek Gyulára, rövid és átgondolt, kb. 20 perces ismertetőket készítettek az intézményekben folyó gyűjtőterületi munkáról, tapasztalataikról és nehézségeikről. Mindebből természetes lehetőségként következett, hogy a gyulai előadások alapján az öt alföldi, Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Hajdű-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár gondjairól együttesen szólhatunk. A Gyulán elhangzott beszámolókból és a hozzászólásokból3

nem alakítható ki ugyan egységes kép, de a fő problémák, kérdések egyértelműen megfogalmazhatók, sőt bizonyos megoldási metódusok is körvonalazhatóak. Nem tartom véletlennek, hogy valamennyi kolléga beszámolójában szerepelt a levéltárban bent lévő és a gyűjtőterületen kint található iratok pontos felmérésén alapuló vagy becsült nagysága. Az egyes megyékben lévő történeti értékű iratokból levéltárakban irattárakban található irat fm-ben Bács-Kiskun megyében 8585 10000 Békés megyében 6000 3000 Csongrád megyében 13000 7000 Hajdú-Bihar megyében 7186 3000 Jász-Nagykun-Szolnok megyében 6000 3000 Összesen: 40771 34000 Az összes történeti értékű irat mennyisége 74 771 ifm, melyből a levéltárakban van a teljes anyagmennyiség átlag 55%-a. Az alföldi régió történeti forrásainak 45%-a. ma a levéltárak gyűjtőterületén működő legkülönfélébb szervezetek irattáraiban található. Az elmúlt huszonegynéhány év alatt folyamatosan végzett gyűjtőterületi munka eredményeként tehát: - egyrészt a levéltárosoknak pontos - vagy viszonylag pontos - rálátásuk van az egyes területek történeti forrásanyagára, - másrészt az is látszik, hogy e forrásbázis levéltárak és levéltárosok által történő biztonságos megőrzéséhez szükséges minimális feltételek is, mind az objektívek (raktári kapacitás), mind a szubjektív (kellő számú levéltári dolgozó) hiányoznak. Az önkormányzati levéltárak gyűjtőterületi munkájának az 1980-as évekre kialakult rendjét, gyakorlatát a rendszerváltás rövid idő alatt felborította. Az 1989-90-ben megindult, illetve felgyorsult folyamat, mely a régi rendszer lebontását és egy új struktúra kialakulásának megkezdődését jelentette és jelenti, tökéletesen készületlenül ért bennünket, levéltárosokat. Nehezítette a felismerést és a helyes cselekvést, hogy az 1990-es években a kárpótlásokkal kapcsolatos visszakeresések óriási száma miatt a levéltárak többségén minden 23