Iratértékelés, illetékesség
Schneider Miklós: Értékminimum - forrásérték. Észrevételek néhány új irattári tervhez. • 1974. [LK 1973-1974. 505-514. p.]
508 Schneider Miklós a következőkben néhány kiadott mintaszabályzat és ezek alapján készített — elsősorban vállalati és szövetkezeti — irattári terv elemzésével feleletet kapni arra a kérdésre, vajon ez az új rendszer segíteni fogja-e a levéltárakat abban, hogy a történeti érték, a forrásérték világos — és esetleg a korábbihoz képest bizonyos mértékben módosított — megfogalmazása alapján valóban azt a minimumot tudják kiszelektálni a hatalmas méretű irattermésből, amely a legjobban reprezentálja az illető szerv tevékenységét és amely éppen ezért a legjobban megfelel az alapkövetelménynek, annak, hogy belőle korunk, annak legjellemzőbb vonásai a későbbiekben reprodukálhatók legyenek. A vizsgálat alá vett irattári tervek6 elsősorban is arról árulkodnak, hogy az egyes főfelügyeleti hatóságok által kiadott minták elkészítésénél nem állott az irattári tervek készítőinek rendelkezésére olyan általános érvényű utasítás, amely teljesen egyöntetű eljárást tett volna lehetővé. Bár az Új Magyar Központi Levéltár és a Levéltári Igazgatóság is nagy igyekezetet fejtett ki annak érdekében, hogy a minta szabályzatokat összehangolja a vonatkozó rendelkezésekkel és a szabályozás elé kitűzött céllal, mégis nagyon észre lehet venni egy központilag készített, valamennyi szervre egyformán érvényes alap irattári terv, illetve ügykörjegyzék hiányát.7 így fordulhat elő az, hogy •— csak egyetlen kirívó példát emelve ki — az El minta irattári tervben a vállalati mérlegbeszámoló 10 év után kiselejtezhetőnek van feltüntetve. Az egységes, vagy legalábbis egymáshoz közel hozott minta hiánya az oka annak a jelenségnek, hogy a tárca-minták alapján készített irattári tervek az alapul vett irattári tervtől kisebb nagyobb mértékben eltérnek. Ez az eltérés igen széles skálájú: az FI minta szinte szórói-szóra jelenik meg az F2-ben (sőt valamennyi ÁFÉSZ irattári terv szinte teljesen azonos), más részük nagyjából egyezik a mintával, ilyen pl. a Cl és C2, vagy a Hl és H2 irattári terv, ezeknél a felépítés azonos, csak egyes tételek megítélésében vannak eltérések. A mintától szerkezetben és az irattári tételek minősítésében is eltér a Gl és G2, érdekes módon a Bl minta szintén eltér a B2 és B3 6 A felhasznált irattári tervek a következők voltak (mivel a szerv elnevezésének nincs jelentősége a szövegben, az alábbi jelöléssel fogjuk ott szerepeltetni azokat): AI KGM, A2 Salgótarjáni Kohászati Üzemek, A3 ÉMÁSZ, Bl Könnyűipari Minisztérium B2 Ipoly Bútorgyár Balassagyarmat, B3 Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat Starján, Cl Nehézipari Minisztérium C2 Nógrádi Szénbányák Igazgatósága Salgótarján, Dl Közlekedési és Postaügyi Minisztérium D2 VOLÁN 2. sz. Vállalat Salgótarján, . < El Belker. Minisztérium, E2 Nógrád megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, FI OKISZ, F2 Nógrád megyei ÁFÉSZ-ek, Gl Állami Gazdaságok Központja, G2 Sziráki Állami Gazdaság, Hl Építési és Városfejlesztési Minisztérium H2 Salgótarjáni Öblösüveggyár. 9 Szovjetunióban az ottani Levéltári Főigazgatóság készített ilyen egységes központi jegyzéket. Ismertetését ld. Levéltári Szemle 1973. évi 2. számában.
