Iratértékelés, illetékesség
Sasfi Csaba: Egészségügyi dokumentáció mint a levéltáros szakma (egyik) nagy kihívása. Levéltári Közlemények, 91. (2020) 123-146.
Levéltártan Ezt a jelenleg fennálló helyzetet megítélésem szerint két megoldásra váró probléma jellemzi: 1) miként lehet e speciális információs státust biztosítani közlevéltári intézményi keretekben; 2) hogyan lehet a történeti maradandó értékű egészségügyi dokumentációt kiválasztani és véglegesen megőrizni az e feladatra elsődlegesen hivatott intézmény, a levéltár keretében. Mielőtt e jelenleg is fennálló helyzet részleteit ismertetném, érdemes visszatekinteni a témakör szakmán belüli múltjának egyes részleteire. Amikor a két szakmai folyóirat, a Levéltári Közlemények és a Levéltári Szemle 1997 előtti évfolyamaiban rákerestem az egészségügyi dokumentáció kifejezésre és annak szinonimáira, azaz a betegdokumentáció, kórházi iratok, kórlap és kortörténet szavakra, a következőket találtam. Érdemben egyetlen alkalommal került elő szűkebb szakmai vonatkozásban az irattípus, mégpedig a Művelődési Minisztérium szakigazgatási szerveként 1957-től működő Levéltári Osztály 1964-1965. évi munkatervében: „a Selejtezési munkabizottság - egyéb feladatai mellett - a kórházi kórlapok és kortörténetek forrásértékét megvizsgálja és a megőrzendő iratok kiválasztására és megőrzésére javaslatot dolgoz ki.”3 A két szakmai folyóiratban azonban a továbbiakban semmi nyoma annak, hogy ez a célkitűzés megvalósult volna. Mint majd látni fogjuk, erre valójában csak 2004-ben kerül sor. Az Üj Magyar Központi Levéltár iratátvételi gyakorlatát tárgyaló egyik 1988-as közleményből azonban megtudjuk, hogy az egészségügyi intézményektől történő iratátvétel azért minimális, mert az általános levéltárak a szerző véleménye szerint nem rendelkeznek megfelelő kompetenciával a betegdokumentáció értékeléséhez és kezeléséhez, márpedig a gyógyító intézmények maradandó értékű iratait nagyrészt ez az irattípus képezi.4 5 Balázs Péter: A Levéltári Osztály 1964-65. évi terv feladatai. Levéltári Szemle, 1964. 4. sz. 185- 194., 192. 4 G. Vass István: Az Új Magyar Központi Levéltár gyűjtőköre és iratbeszállítási politikája. Levéltári Szemle, 1988. 2. sz. 3-15., küL 13. 5 Levéltári Szemle, 1990. 2. sz. 77-78. 6 Levéltári Szemle, 1993. 1. sz. 80. 7 Levéltári Szemle, 1996. 1. sz. 49. Az 1990-es években viszont megjelenik az egészségügyi dokumentáció témája a Levéltári Szemle három referáló cikkében. 1990-ben Dóka Klára ismertette az Archivmitteilungen egyik írását, amely a Német Demokratikus Köztársaság egészségügyi dokumentációjának helyzetét tárgyalta.5 1993-ban G. Vass István hívta fel a figyelmet Gerhard Fichner Archivarían megjelent alapos tanulmányára,6 amely a gyógykezeléssel kapcsolatos levéltári anyagok forrásértékéről és hasznosításáról szólt, nemzetközi kitekintéssel. Végül 1996-ban Garadnai Zoltán a La Gazette des Archives folyóiratot szemlézve említette Valérie Poinsotte tanulmányát,7 amely a francia kórházi levéltárak iratanyagát vizsgálta, és kitért ezeknek a jellegzetesen 124
