Iratértékelés, illetékesség

Zámbó István: A budapesti jogszolgáltatási szervek iratselejtezési gyakorlatának változásai. II. rész. Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. 21-37.

Zámbó István 34 években működő budapesti alsófokú bíróságok közül még a 130/1957. IM utasítás ál­tal védetté tett IV. és V. Kerületi Bíróság iratainak nagy részét is selejtezték. Ennek következtében az 1951–1953 közötti járásbíróságok, majd az átszervezést követő 1953–1957 között működött budapesti kerületi bíróságok közül egyiknek sem maradt fenn olyan iratanyaga (leginkább a polgári peres iratokat tekintve), amely kellően rep­rezentálná ezen időszak alsófokú bíráskodásának helyi jellemzőit. Ugyanez a helyzet a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) 1958–1964 között keletkezett irataival is. Meg kell említeni, hogy a PKKB az 1965–1981 között keletkezett polgári peres (lakás, államigazgatási, SZTK, vagyonjogi, vállalati, bontó és családjogi) iratait részselejtezést követően mikrofilmezte, majd a teljes eredeti iratanyagot kiselejtezte, kivéve azokat, amelyekről nem sikerült jól a mikrofilmfelvétel. Egy-egy ügynél az ügyborítón, ítélet­példány(ok)on, jogerőre emelő végzésen, tárgyalási jegyzőkönyvön, határozaton túl más ügyiratdarabról általában nem készült felvétel, amely jogbiztosítás szempontjából az esetek többségében megfelel, de történeti szempontokat figyelembe véve már nem mondható el ugyanez. 56 A bíróságok részéről az utasítás adta keretek között történt a selejtezések végre­hajtása; megvizsgálva Budapest Főváros Levéltárának tett selejtezési szándékukról szó­ló bejelentéseiket, azokat a levéltár mindig engedélyezte anélkül, hogy bármiféle kikö­tése vagy felülvizsgálati szándéka lett volna, ami a bírósági iratok történeti értékének alábecsülésével és a gyűjtőterületi munka elhanyagolásával állhat összefüggésben.57 Ez a 109/1981. IM utasítás kiadását követően sem változott, amely több lényegi újítást vezetett be. A közvádas ügyek esetében is részselejtezést írt elő, amely a résziratok tíz év után történő selejtezését és a befejező határozatok további 25 évig történő megőr­zését, majd selejtezését jelentette. A polgári perek esetében az 1971-es utasításhoz ké­pest 20-ról tíz évre csökkent a teljes ügy őrzési ideje és 20-ról 25 évre nőtt a befejező határozatok megőrzési ideje. A házassági és vagyonjogi ügyeknél az évi ügyforgalom­ból 1%-os mintavételt írt elő. További változtatásként eltörölte a bírósági iratok irattári tételszámok szerinti irattározását. 58 Epilógus Az 1981-es utasítás a rendszerváltást követően is hatályban maradt, de a Levéltári Tör­vénnyel megjelenő maradandó értékű iratok megőrzésére eredeti formájában alkalmat­lannak bizonyult, mert a levéltárba adandó iratok körét túlságosan szűk körűen hatá­rozta meg, valamint további útmutatás nélkül nem alkalmas a történeti értékkel ren­delkező iratok kiválasztására.59 (Hiába szerepelnek a nem selejtezhető iratok között a „történeti értékű, egyéb szempontból jelentős, illetve az ügyintéző által elvi jelentőségűnek minősített iratok”, ha ezek körét nem definiálják.) Láthatóan csak a bírósági ügyvitel szempontjai­nak biztosítását veszi figyelembe például a befejező határozatok továbbőrzésével, de bizonyos ügyek esetében (pl.: bontóperek, holttá nyilvánítási, gondnokság alá helyezési 56 Igazságügyi Közlöny , 1981. 89. évf. 12. sz. 276 – 288. 123/1981. IM. A bíróságok iratainak mikrofilmre v é­tele. 57 K ENYERES – S ARUSI – S IPOS , 2001. 12. 58 Igazságügyi Közlöny , 1981. 89. évf. 5. sz. 1 04 – 108. 59 K ENYERES – S ARUSI – S IPOS , 2001. 28 – 29.; K ENYERES , 2003. 205.

Next

/
Oldalképek
Tartalom