Iratértékelés, illetékesség

Zámbó István: A budapesti jogszolgáltatási szervek iratselejtezési gyakorlatának változásai. II. rész. Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. 21-37.

Zámbó István 32 Röviden összefoglalva a fővárosi bírósági selejtezések eredményeit:  Általában elmondható, hogy a budapesti bíróságok polgári kori iratanyagának 1917–1918 előtti évfolyamai szinte teljesen kiselejtezték, a büntető, a polgári és a peren kívüli ügyek tekintetében egyaránt. Szervenként néhány doboz reprezentálja ezt az időszakot. A 13.300/1912. IM rendelet alapján a selejtezés alól kivont iratokat az áttekintett időszakban semmisítették meg.  A Budapesti Ítélőtábla, majd Felsőbíróság iratait ekkor nem selejtezték, selejtezési útmutató is csak az elnöki irataihoz készült. A LOK által a levéltárvezetőknek küldött, a 9.500/1951. IM rendelet végrehajtásával kapcsolatos tájékoztatásában arra kérték a levéltárvezetőket, hogy a lehetőségekhez képest próbálják elérni, hogy az ítélőtáblai iratanyagot ne selejtezzék ki.47 Feltételezhető, hogy úgy tekintettek a táblai iratokra, hogyha egy ügy másod- vagy harmadfokra is eljutott, akkor ezek lehetnek a „fontosabb” ügyek. Meg kell jegyezni, hogy a peres iratok esetében itt csak ítéletpéldányokról beszélhetünk, hiszen az ügy elintézését követően a felterjesztett iratok visszakerültek az alsófokú bírósághoz.  Az MMI és az ÁVH iratválogatásait nem dokumentálták kellően, ezért nehezen követhető vissza, hogy a szervek irattáraiból mikor, milyen iratok, hova kerültek. A 130/1957.IM. utasítás A 9.500/1951. IM rendeletet és a végrehajtására kiadott körleveleket, valamint utasításokat, továbbá a kiegészítésére szolgáló 958/1952. IM utasítást a 130/1957. IM utasítás helyezte hatályon kívül. Az új selejtezési szabályozás a nem selejtezhető iratok felsorolását követően 35-25-20-10-5 éves megőrzési időket írt elő és részletezte az ezekhez tartozó ügytípusokat. Egyik újításaként előírta, hogy a selejtezésekről jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyben nem csak a selejtezett ügyek lajstromszámát kell feltüntetni, hanem a selejtezés során tapasztalt hiányosságokat és a selejtezés során történt intézkedéseket. Az utasítás talán legfontosabb része, hogy a Legfelsőbb Bíróság, illetve a Vasutak és Csatornák Központi Telekkönyvi Hivatalának iratai mellett, 33 bíróság – a főváros tekintetében a Budapesti IV., illetve V. Kerületi Bíróság – irattárát nyilvánította védetté, azaz előírta, hogy „iratanyagukat teljes egészében kell megőrizni”. A selejtezéshez a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya által nyújtott útmutatást kellett figyelembe venni, feltehetően ezt a korábbi útmutatókhoz hasonlóan kívánták megoldani.48 A budapesti bíróságok esetében az 1957-es selejtezési utasítás elsősorban a büntetőperes, valamint az elnöki ügyeket érintette, hiszen ekkorra a polgári peres ügyek a legtöbb bíróságnál már átestek a selejtezésen. Ez a volt Budapesti Büntetőtörvényszék és a volt Budapesti Büntető Járásbíróság iratait jelentette. A Fővárosi Levéltár élve az utasítás nyújtotta lehetőséggel – a Levéltári Osztály megkeresésére – útmutatást adott a jogutód Fővárosi Bíróságnak a büntető-törvényszéki, a Pesti Központi Kerületi Járásbíróságnak pedig a büntető járásbírósági iratok selejtezéséhez. Az előbbihez adott 47 MNL OL XIX–I–18–a–1610–I15–12/1951. LOK sz. 48 Igazságügyi Közlöny, 66. évf. 1957. 20. sz., 130/1957. IM utasítás az igazságügyi szervek iratanyagának selejtezéséről.