Iratértékelés, illetékesség
Zámbó István: A budapesti jogszolgáltatási szervek iratselejtezési gyakorlatának változásai. II. rész. Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. 21-37.
Zámbó István 24 tok és a történeti jelentőségű vagy levéltári szempontból érdekes iratok selejtezését is. A rendelet leggyengébb pontjának a 4. § számít, mivel értelmezésbeli problémákat okozhatott az, hogy „húsz év őrzési idő után kell selejtezni” (!) az iktató- és mutatókönyveket, az ítéleteket és a bírói egyességeket, a személyi állapotra vonatkozó ügyek iratait, a végrendeleteket, az eredeti közjegyzői okiratokat, az 1945. évi földreform földkönyveit és vázrajzait, valamint a letartóztatottak törzskönyveit. Tíz év után tette lehetővé a büntetőügyek azon iratainak selejtezését, amelyek nem esnek az előbb felsorolt iratok közé. Az egyéb iratok esetében öt év őrzési időt állapított meg, de nem részletezte az ide tartozó ügytípusokat. A rendelet zárásként kimondta, hogy a selejtezést tervező szerveknek a LOK-ot a selejtezés megkezdése előtt legalább harminc nappal értesítenie kell, és az „általa közölt útmutatást a tudományos, illetőleg történeti szempontból egyébként értékes iratok kiválasztásánál figyelembe kell venni”.12 A rendelettel kapcsolatban több levéltárvezető és közjegyző is aggodalmát fejezte ki. Vörös Márton a Pécsi Közlevéltár vezetője szerint azt, hogy az iktató- és mutatókönyveket húsz év őrzési idő után ki kell selejtezni „semmi körülmények között a Pécsi Közlevéltárban nem hajthatunk végre”, folytatva, hogy „ha segédlet nincs, akár az egész iratanyag is utána mehet, s ha 20 év után megsemmisítjük az iktatót, akkor hogy keressük ki a ’19-es forradalom leverése utáni politikai perek iratait?” Továbbá aggasztónak tartotta, hogy az említett paragrafus e) pontja alapján a végrendeletek, az f) pontja alapján az eredeti közjegyzői okiratok is húsz év után kiselejtezhetők.13 A közjegyzők esetében a Budapesti Központi Járásbíróság felhívására Hegyháti István, Barcs Ernő, Záhony László, Keszthelyi Zoltán és Róna Pál állami közjegyzők fejtették ki véleményüket a közjegyzői okiratok és egyéb közjegyzői iratok 9.500/1951. IM rendelet szerinti selejtezésével kapcsolatban. Egységesen álltak ki amellett, hogy a húsz év őrzési idő túlságosan rövidnek számít bizonyos okiratok tekintetében (végrendeletek, házassági, eltartási, örökösödési szerződések stb.). Ezek selejtezésével pedig éppen a közjegyzői intézmény sérülne, mivel a feladata a preventív jogvédelem, a rendelet közjegyzői okiratra és végrendeletre vonatkozó intézkedése pedig megfosztaná „az okirattal való bizonyítás lehetőségétől mindazokat, akik jogaik érvényesítését és megóvását húsz év előtt alkotott végrendeletre, vagy okiratra alapítják” – fejtette ki véleményét Barcs Ernő az üggyel kapcsolatban. Továbbá hozzátette, hogy „a közjegyzői irattárakban őrzött okiratok nagy része jogpolitikai, gazdaságpolitikai és szociálpolitikai szempontból tudományos és történeti vizsgálódások bőséges és nagy jelentőségű anyagául szolgál”.14 A félreértésre mindkét esetben az adta az okot, hogy a rendeletben meghatározott őrzési idők arra vonatkoztak, hogy az igazságügyi szerv működésében meddig szükségesek, más szóval: mikortól lehet az iratokat selejtezés alá vonni. A LOK magyarázó válasza alapján a segédkönyvek, végrendeletek és a közjegyzői okiratok nem tartoztak 12 Igazságügyi Közlöny, 60 évf. 1951. 7. sz. 282–283. 13 MNL OL XIX – I – 18 – a – 864 – 5195/1952. LOK sz. 14 BFL XXV.21.a 1951.El.XVI.J.56 . – A közjegyzői iratok esetében meg kell említeni az 1948 -ban kiadott 68.000/1948. IM. rendeletet, amely úgy módosította a 31.850/1925. IM. rendeletet, hogy az megfeleljen a korszak gazdasági helyzetének. A módosítás ugyanis megengedte, hogy a selejtezhető közjegyzői iratokat és kezelési könyveket ipari feldolgozás céljából értékesíteni lehessen. (Igazságügyi Közlöny , 1948. 57. évf. 6. sz. 326.)
