Iratértékelés, illetékesség
Zámbó István: A budapesti jogszolgáltatási szervek iratselejtezési gyakorlatának változásai. II. rész. Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. 21-37.
21 FORRÁS ÉS ÉRTÉK ZÁMBÓ ISTVÁN A BUDAPESTI JOGSZOLGÁLTATÁSI SZERVEK IRATSELEJTEZÉSI GYAKORLATÁNAK VÁLTOZÁSAI II. rész Iratselejtezések 1950-től a rendszerváltásig A levéltárakról szóló 1950. évi 29. tvr. és a végrehajtására kiadott utasítások gyökeres változásokat hoztak a magyar levéltárügyben. A törvényerejű rendelet előírta a levéltárak államosítását, deklarált célja egy szocialista, szovjet típusú, erősen centralizált levéltári hálózat létrehozása volt. Ennek megfelelően a rendelet 3. § (2) bekezdése előírta a Levéltárak Országos Központja (LOK) megszervezését, amelyet az 1610-26/1950. VKM rendelet széles körű szakmai és adminisztratív irányítási jogkörrel ruházott fel. A LOK – Borsa Iván vezetésével – középirányító szervként felügyelte a hálózatba tartozó közlevéltárak (később állami levéltárak) szakmai munkáját, munkautasításokat adott ki, költségvetési osztálya központilag intézte a levéltárak gazdasági és pénzügyeit, valamint közreműködött az iratkezelési tárgyú jogszabályok előkészítésében.1 Továbbá felelős volt a selejtezések koordinálásáért és ellenőrzéséért is. Témám szempontjából kiemelten fontos az 1957-ig működő szervezet szerepe, mivel fővárosi székhelyű szervként elsősorban a budapesti illetékességű igazságügyi szervek selejtezési munkálataiba tudott közvetlenül bekapcsolódni. Az iratselejtezések szabályozása Az előbbiekben említett rendelet 23. §-ának megfelelve a „közületi szervek és vállalatok iratainak megőrzéséről és selejtezéséről” szóló 185/1951. MT rendelettel megtörtént az iratselejtezések általános szabályozása, ezzel a gyakorlatban minden irattári A jogszolgáltatási szervek selejtezéseivel kapcsolatos általános problémákat, illetve az 1950 -ig tartó selejtezéstörténet bemutatását lásd a tanulmány első részében (Z ÁMBÓ , 2015.), az 1872 – 1957 közötti sele jtezések bővebb összefoglalását lásd Z ÁMBÓ , 2014. 1 Magyar Közlöny, 1950. 946–952., LAKOS, 2009. 301.
