Iratértékelés, illetékesség
Fehér Csaba - Nagy Sándor - Tasnádi Ákos - Sarusi Kiss Béla: Selejtezési mintajegyzék készítése a Pesti Központi Kerületi Bíróság irataihoz. Lehetőségek és korlátok, tapasztalatok és problémák. LSZ 61. (2011) 4.
Selejtezési mintajegyzék készítése... Ezzel együtt szembeötlő az akták terjedelmének felduzzadása. Talán nem haszontalan egy konkrét - mellesleg: korántsem kirívó - esettel illusztrálni, milyen következményekkel jár a jelenkori büntető igazságszolgáltatás minuciózus működése: Az egyébként selejtezendőnek besorolt 4066/2002. büntető ügyben a vád lopás vétsége volt, amit a vádlott egy áruházban 2002. február 1-én 12 455 Ft értékű kozmetikum és cigaretta eltulajdonításával követett el. A vádlottat tetten érték. A valószínűsíthetően hajléktalan és gyógyszerfüggő elkövetőnél, a pszichiátriai vizsgálat szuicid hajlamot, alkohol és drogfüggőséget állapított meg. Az eljárás vele szemben a következőképpen alakult. Nyomozati szakasz A 137 folióból álló, jól elkülönülő ügyszakasz többnyire egy oldalas iratokkal, kapcsokkal és tértivevényekkel. Benne pszichiátriai kezelésre vonatkozó iratmásolatok, priorálás, rendőrségi kihallgatási jegyzőkönyvek, korábbi lopás vétsége kapcsán kibocsátott elfogatóparancs, az áruházban felvett jegyzőkönyv stb. Rendőrségi vallomása - érdemben mindössze öt sor — miszerint begyógyszerezve ment az áruházba. Bírósági s%akas% Összesen 88 fólió, amiből 12 „érdemi" (a többiben 30 tértivevény és tíz lap, duplum, valamint három boríték; összesen 60 kapocs). A vádindítvány 2002. december 23-án született meg, amelyben pénzbüntetést kezdeményeztek. 2003. január 6-án a PKKB végzéssel 300 napi tétel pénzbüntetést szabott ki, amiből két nap előzetes leszámítandó, tehát 59 600 Ft pénzbüntetést állapítottak meg. A PKKB következő végzése részletfizetésről szólt, és hat havi részletet engedélyezett 2003. március 6-án. Mivel azonban az elítélt csak egy havit fizetett meg, újabb bírósági végzés született 2003. október 17-én a pénzbüntetés átváltoztatásáról, amelyben 248 nap elzárásra ítélték, mivel rossz összeggel számoltak. Utána ebből 234 napot leült, a maradék 14-et kifizette. A bíróság ténykedése mindezzel nem ért véget. 2006. március 29-én a PKKB egy kijavító végzésben végül 250 napi elzárásra javítják a végleges büntetést és 2010 júniusában elévülés miatt a fennmaradt pénzbüntetést ismét egy végzésben törölték. Bírósági iratok között büntetés végrehajtási intézet (hét oldal) és a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatalának iratai is megtalálhatóak (13 oldal). A helyzetet súlyosbítja, hogy az aktákon belül külön egységet képező nyomozati iratokat, továbbá az eljárás különböző szakaszait tükröző iratváltásokat kapocstűzővel, többszörösen egymáshoz erősítik, s így csaknem a teljes ügyirat „harmonikaszerűen" kihajtható, viszont lehetetlen az egyes iratdarabokat sérülés nélkül kiszedni, ami egyáltalán átnézésüket is gátolja. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy mindez nem jelenti azt, hogy a bírósági iratanyag, vagy akár csak az általunk vizsgált PKKB iratanyaga — bevezetőben megfogalmazott állításainkkal szemben — úgymond elértéktelenedett volna. Különösen a polgári perekre igaz ez, mert a felmérés során egyértelműen maradandónak ítélt ügyek számából éppen az ellenkező következtetésre juthatnánk. Ezek a peranyagok az esetenkénti hosszú távú jogbiztosító érték mellett, változatosságukkal, sokoldalúságukkal, „életközeliségükkel", s gyakran a bizonyítékként becsatolt dokumentumok (pl. szerződések, tervrajzok, fényképek) gazdagságával tűnnek ki. Kétségtelen viszont, hogy arányaiban kevesebb a „jó" ügy, és a tíz évvel korábbiakhoz képest jobban meg kell gondolni, mennyiben alkalmazzunk „objektív" kiválasztási metódust, egyáltalán milyen mintaselejtezési eljárást dolgozzunk ki - egyrészt, hogy a maradandó ügyek (jórészt) valóban vádemelésre méltó az ügy, akkor a bíróságra továbbítják, ha nem emelnek vádat, visszaküldik a teljes anyagot a rendőri szerveknek. Csupán átiratok maradnak az iratborítóban. Az ügyészség nyomozati jogkörében eljárva keletkeznek valóban maradandó értékű iratok. A rendőrséghez visszakerült ügyeknek tehát csak itt maradhat nyoma, amelyek között valóban találhatók maradandó ügyek, nem beszélve arról a tényről, hogy a nyomozás során keletkezett iratok mennyisége sokkal jelentősebb is lehet, mint amennyit rendszerezve továbbítanak az ügyészség, illetve bíróság felé. 16 Például: 2003. július 1-től az öt millió feletti perértékű polgári perek már a Fővárosi Bíróságon indulnak. 21