Iratértékelés, illetékesség
A köziratok levéltári értékelésének kérdései. Szerk. Lakos János. • 2002. [MOL]
A levéltárba adásra kijelölt tételeket átvizsgálva arra a megállapításra juthatunk, hogy az önkormányzatok hivatali működését reprezentáló iratok levéltárba kerülnek és megőrződnek. A szerveknél, "HN" jelzéssel jelölt, hosszú távon megőrzendő ügykörök (számuk most 99; a korábbi irattári tervek jóval kevesebbet tartalmaztak, az 1984-es pl. csak kettőt) zömében a szervek folyamatos működését szolgáló nyilvántartások. A kiselejtezendő ügykörök száma az ügykörjegyzék 65 %-át teszi ki. Tartalmilag érdemes megvizsgálni a kiselejtezendő ügyköröket is. Kiselejteződik - a közszolgálati és közalkalmazotti nyilvántartás kivételével - az önkormányzat és intézményei teljes személyi anyaga (hogyan fognak összeállítani később egy megyei archontológiát?), a nyilvántartások kivételével a szociális, a nyilvántartások és néhány levéltári tétel kivételével a belügyi, a gyermek-ifjúságvédelmi és gyámügyi, a lakásügyi, a földművelésügyi, állat- és növény-egészségügyi, a kereskedelmi-idegenforgalmi szakigazgatás iratanyaga. Eltűnik az összes egyedi ügy, továbbá nyomuk vész mindazon szolgáltatásoknak és közellátási formáknak, amelyeket az önkormányzat nem intézményesült rendszerben lát el. Ilyen szempontból az oktatás és a kultúra a szolgáltatások közül felülreprezentált, mert intézményeinek több évszázados hagyománya van, de ugyanezen ágazaton belül a közművelés — a Közművelődési Tanács kivételével — még csak ügykört sem kapott, pedig közösségi színterek biztosítását törvény (1997. évi CXL. tv.) írja elő. Anélkül, hogy kétségbe vonnánk, hogy mekkora munkát jelentett a terv összeállítása, meg kell jegyeznünk, hogy még mindig tetten érhető az a hivataltörténeti szempontból megrögzült értékelési séma, miszerint a felül keletkezett iratoknak van csak igazán értékük, lejjebb egyre jelentéktelenebb ügyiratok keletkeznek. A külföldi szakirodalom már évtizedek óta foglalkozik azzal a problémával, hogy az egyedi ügyek tömegesült aktáiból is megőrizze a korra jellemző dokumentációt. Erre szolgálnak eszközül a különböző mintavételi eljárások, amelyeket Európa szerte alkalmaznak is. Magyarországon ugyanezekben az esztendőkben a levéltárosokat a tanácsok hierarchikus és centralizált irányítású rendszeréből következő tükröződő iratok kérdése foglalkoztatta, a mintavételnek nincsenek előmunkálatai. Márpedig a társadalomtudomány és a köznyilvánosság igényei - ahogyan ezt a külföldi példák mutatják - rá fogják kényszeríteni a levéltárosokat arra, hogy ezeket a kérdéseket
