Iratértékelés, illetékesség
A köziratok levéltári értékelésének kérdései. Szerk. Lakos János. • 2002. [MOL]
levéltárak iratbegyűjtési feladatait. Fontos a tükröződések kiszűrése is. Tisztázni kell az iratok történeti forrásértékének a fogalmát, és meg kell határozni a forrásérték minimumot. Ez alapján kell elkészíteni központi irányítással egy ügykör-, illetve iratminimum j egyzéket.76 1985-ben Erdmann Gyula "Történeti érték szervenként - szervtípusonként" című cikkében utalt rá, hogy Schneider Miklós jóslata bevált, a "nem selejtezhető" kategóriát újra kell értékelni.77 Ekkorra az irattári tervek bevezetése óta már 10 év telt el, tehát volt bizonyos időbeli rálátás az eredményekre és hiányosságokra. Erdmann Gyula megállapította, hogy a magyar levéltáros szakma elmaradt a modern kori tömeges irattermelés által teremtett helyzet elemzésével, a jelenkori iratok értékelési szempontjainak kidolgozásával, az iratképző szervek értékminimumának meghatározásával. 1981-ben munkacsoport alakult a történeti értékű iratok pontosabb definiálására és egy objektív fogódzó kidolgozására. A csoport a minisztériumok és országos főhatóságok esetében egyenként, tipizálható szervek esetében típusonként egyegy iratcsoport listát készített, összevetve az egyes irattári terveket és figyelembe véve egyes szervek helyét az "igazgatási—intézményi—gazdasági szervrendszer vertikális, horizontális síkjain". Az összeállított listát több szakmai fórum is megvitatta, és egy részét Erdmann Gyula említett cikke közzé is tette. Becsléseik szerint a lista alkalmazásával az országos központi szervek esetében az eddigi történeti értékűnek minősített iratok fele, a tanácsoknál harmada, a vállalatoknál egyharmada-egyötöde kerülne csak levéltárba. Erdmann Gyula cikkében a külföldi (NDK-beli) minták alapján javasolta a fondképzők kategorizálását, amely objektív fogódzót ad az iratok egyedi elemzésénél. Három kategóriát alkalmaznak. Az elsőbe azok a szervek tartoznak, amelyek mindegyike ad át a levéltárnak anyagot, a másodikba azok, amelyek közül csak a mintaként kiemelt szervektől kerül levéltárba anyag, a harmadik az értékhatár alatti szervek kategóriája. Az Erdmann-féle munkabizottság a történeti érték tartalmi összetevőinek meghatározására nem vállalkozott. Varga János "A történeti érték fogalma és a levéltár" című cikkében a történész szemszögéből próbálta megfogalmazni az összetevőket. O az egyes iratok tartalmi elemzése mellett foglalt állást, mert szerinte a történeti érték csak konkrét iratokon végzett egyedi vizsgálódás alapján állapítható meg. Felsorolta azokat a konstans jegyeket, amelyek alapján általában megőrzendőnek ítélünk egy-egy iratot. Ezek az
