Iratértékelés, illetékesség

A köziratok levéltári értékelésének kérdései. Szerk. Lakos János. • 2002. [MOL]

szerveknél történő selejtezéskor már le kell választani a csak ügyvitel-technikai iratokat. A levéltári érték magában foglalja az iratanyag tudományos-politikai, gyakorlati és jogi értékét. Az ügyviteli és levéltári értéket nem lehet mechanikusan szemlélni, mert az ügyviteli érték a levéltári átvételnél nem enyészik el. Ember Győző nyomán elemzi azt a kérdést is, hogy a levéltárak ne csak egyes iratfajták átvétele elől zárkózzanak el, hanem ki kell alakítani azoknak a szerveknek a jegyzékét is, melyektől egyáltalán nem vennének át iratokat. Az értékminimumot kizárólag a jelentős számban működő, típusos, a termelésben vagy az igazgatásban jelentős szerepet nem játszó szervek esetében lehet alkalmazni. Ilyen esetben is mintalevéltárak kijelölése szükséges. (Az értékhatár alá eső szervek összeállítását a LOK 1957-es utasítása nyomán alakították ki, amely alapul szolgált a későbbiekben a levéltárak gyűjtőköri szervjegyzékének kidolgozásához.) Baraczka István cikkében felhívta a figyelmet arra, hogy a korszerű selejtezésnek - egyebek között - két alapfeltétele van: a hivataltörténeti ismeretek és adatok, valamint a megbízható nyilvántartás. "Az anyag provenienciája, a szerv hatásköre, célja, feladatai, ezek időközi változásai, szervezete, a szervek hierarchiájában elfoglalt helyének pontos megjelölése stb. - mind olyan tényezők és adatok, amelyek hivataltörténeti feltárást igényelnek. E nélkül az iratanyag elbírálása egyedenként vagy globálisan, értékének meghatározása el nem képzelhető." Az 1951-ben kialakított selejtezési rendszert a 45/1958. (VII. 30.) Korm. rendelet módosította, de csak a legszembetűnőbb hiányosságot szüntette meg. Az irattári őrzési időt 10 évben állapította meg, és előírta, hogy a selejtezést az őrzési idő letelte utáni 3 évben le kell folytatni. Részletesen szabályozta a selejtezés megszervezését, végrehajtását és a levéltári ellenőrzés rendjét. Uj ügykörjegyzék készítéséről is rendelkezett, azonban változatlanul egy-egy szakterület egészére vonatkozóan sorolta fel az ügyköröket. így a tükröződő és speciális iratok kiválogatása változatlanul nehéz maradt. Fontos volt viszont, hogy a végrehajtási utasítások a történeti források fokozott védelme érdekében részletesen felsorolták azokat a tartalmi szempontokat, amelyeket az iratok kiválogatásakor az ügykörjegyzékben feltüntetett őrzési idők mellett szintén figyelembe kell venni. A 60-as években a szorító helyhiány miatt a levéltárak jelentősebb figyelmet fordítottak a belső selejtezésre is. 1960-ban került sor a tervezés-statisztikai segédletek elkészítésére, így fel lehetett mérni a bent lévő iratok selejtezettségét. Több