LEVÉLTÁRTUDOMÁNY

Számítástechnikai adatok, adathordozók archiválása. Elemző tanulmány. Témafelelős Klein Róbert. • 1983. jún. [sz. n.]

Szélsőséges esetben a jövő levéltárait nemcsak a digitális adathordozók archívumaként lehet felvázolni, hanem egy technikai múzeumként is, amely üzemképesen tartja a már "kihalt" számitógép-generációkat. Ez az ut aligha járható, hiszen olyan költségeket jelentene levéltáranként a kihaló technika konzerválása, ami elviselhetetlen teher volna a költségvetés számára /pl. légkondicionált géptermek, tartalék-alkatrész ellátás/.

A racionális és a költségek oldaláról is elfogadható módszer kialakítása érdekében az alábbi megfontolásokat terjesztjük a zsűri elé annak érdekében, hogy állásfoglalása alapján történjenek majd a részletesebb elemzések.

/1/ Az elmúlt évtizedek hazai számitógépes feldolgozásait az un. kötegelt-szakaszos /"batch"/ feldolgozások jellemezték és ennek az "üzemmódnak" az a sajátossága, hogy rendszerint papirra kiirásra kerülnek /"print-out"/ mind a törzsadatok, mind a forgalmi adatok, mind pedig az eredményadatok. Ezek a "kiirások" pedig a vonatkozó hagyományos iratkezelési és megőrzési szabályok betartása esetén levéltári megőrzésre kerülhettek illetve kerülhetnek. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy nem következett be pótolhatatlan veszteség a miatt, hogy az 1969. évi 27. sz. tvr. végrehajtásában több mint egy évtizedes késedelem jelentkezik. Megjegyzendő, hogy ez a helyzet alapvetően megváltozik az "értelmesebb" számitógépes üzemmódok elterjedésével, igy pl. az adatbázis-kezelő rendszerek /"adatbankok"/ és "papirkimélő" távadatfeldolgozási és egyéb rendszerek esetében.

Ennek a vázolt felfogásnak az elfogadása mellőzhetővé tenné az elmúlt évtizedek miatti hiányérzet negativ- 83 -