Hungarica-kutatás
GRúber Mihály: Szilánkok az orosz levéltárügyből. LSZ 60. (2010) 2.
Grüber Mihály kutatók és történészek számára jelenik meg, ismeretterjesztő jelleggel publikál bel- és külföldi történelmi dokumentumokat, kisebb-nagyobb rendszerességgel. Ennek internetes elérhetősége: http://www.rusarchives.ru/publicadon/histarch/index.shtml. Mindhárom lap esetében közös probléma az, amit a honlapnál is jeleztem, ti. az, hogy csak orosz nyelven érhetők el, még idegen nyelvű tartalomjegyzéket sem tartalmaznak. Ezen kiadványokra tekintve is kétségkívül megállapítható, hogy az orosz gazdaság utóbbi időszakban tapasztalható rohamos fejlődése az orosz levéltárügy általános helyzetét is érzékelhetően javította, amelynek színvonala így bizonyos vonatkozásban kedvezőbb a mi levéltári viszonyainknál. Az orosz levéltárügy utóbbi évekbeli fejlődéséről Andrej Artyizov történész-levéltáros, a ROSZARCHIV (az Orosz Föderáció Levéltárosi Titkárságának) új vezetője nyilatkozott az Izvesztyija című lapnak a közelmúltban, 2010. február 9-én. Artyizov ebben az interjúban is úgy vélte, hogy a levéltárak ugyan a történelem emlékhelyei, ám nem valamiféle megmerevedett, régi, hanem igenis élő, folyamatosan változó emlékek. Napjaink levéltárosainak legfőbb feladata, amellett hogy a társadalom által termelt iratokból kiválasztják és rendszerezik a történeti avagy maradandó értékűeket, hogy elérhetővé is tegyék azokat a nagyközönség számára. A levéltárügy legfontosabb feladata ma — jelezte az orosz levéltári vezető — a szabad hozzáférés biztosítása a levéltári információkhoz. Az orosz levéltárak esetében is az a tendencia érvényesül, hogy folyamatosan átállnak az ottani e-levéltári rendszerre, ám tény, hogy eléggé vontatottan. Ehhez járul még, hogy jelenleg a központi állami levéltárak 233 millió „ügyet" (magyar megfelelőjét tekintve: fondot) őriznek. Ez összességében stratégiai jelentőségű információforrás. Ehhez járulnak még a 2500 regionális levéltárban tárolt „ügyek" iratai. Már csak e nagyságrendi okoknál fogva is a dokumentumok jelentős részét a mai napig papíron tárolják. Az Orosz Föderáció Állami Levéltárában (GARF) is a 6 millió ügyből jelenleg „csupán" 2,5 millió kereshető elektronikus formátumban. A '90-es évek óta folyamatosan zajlik az ügyek gépre vitele, amely munkálat mellett igen fontos még a különféle elektronikus levéltári jegyzékek egységesítése, annak érdekében, hogy a kutató a számítógépe mellől állapíthassa meg, hogy hol találja meg a számára fontos iratot. Az elektronikus formátumba bevitt papíralapú iratokat a levéltárak tovább őrzik, míg az új e-levéltár(ak) számára külön tárolókapacitást biztosítanak. Ez annál is inkább időszerű feladat, mert a levéltári megkeresések és kutatások száma folyamatosan növekvő tendenciát mutat (2008-ban 339 400 üggyel keresték fel a levéltárakat, ami a 2007. évi adatokat figyelembe véve 42%-os növekedést jelent). Az emberek a gyökereiket, az önazonosságukat keresik, és a levéltáraknak kötelességük az őrizetükben lévő források segítségével orientálni a kutatások irányába társadalmat, egyben megszabadítani a hazug legendáktól és mítoszoktól. Manapság már Oroszországban is lejárt „a nem engedélyezés" ideje, de jelenleg a 17 éve érvényben lévő törvény alapján 30 év az iratok maximális titkosítási ideje. Ám még ezután sem válik automatikusan szabadon kutathatóvá az adott tétel, mint sok más országban, mivel az iratoknak át kell még esniük egy eljáráson, melynek során a szakemberek szálanként vizsgálják át azokat. Emiatt fordulhat elő, hogy bizonyos, 50-60-80 éve titkosított dokumentumok mind a mai napig nem kerülhettek nyilvánosságra. Jelenleg több 10 millióra rúg a titkosított oldalak száma, amelyek feldolgozásával az ezzel a feladattal megbízott osztály csak igen lassan halad. Ennek ellenére előrelépésként értékelhető, hogy míg az 1987-ben levéltárba került ügyiratok 40%-a volt titkosított, a tavalyiaknak viszont már csupán 2%-a. A pártarchívumok korábbi (1991) 3 millió titkosított levéltári ügyiratából jelenleg 2 millió 330 000-et oldottak fel. 56
