Hungarica-kutatás

Csortán Ferenc: bukaresti magyarok a két világháború között az emlékiratok és a visszaemlékezések tükrében. LSZ 58. (2008) 1. 34-40.

A diákok általában nem küzdtek megélhetési gondokkal, a bentlakásért nem kellett sokat fizetni. Az étkezést meg lehetett oldani olcsó kifőzdékben, vagy még olcsóbban, a hentesboltokban aprópénzért vehettek párizsit, kiflit, mustárt. A közelben volt „Klein bácsi" kifőzdéje, magyar konyha szerinti ételekkel. Sokan dolgoztak, műhelyekben, laboratóriumokban, műszaki rajzolóként. Az egyik öregdiák 10 éven át (!) diákoskodott Bukarestben, rádiójavításból tartva el magát. A minden év farsangján megrendezett diákbálok is sokat hoztak a szervezőknek. E bálokat ekkor már a Sf. Voievozi utcai bentlakás legnagyobb termében tartották. Átlagban 2000 meghívót küldtek szét, tanároknak, az országgyűlési képviselőknek, ismert támogatóknak, vállalkozóknak, orvosoknak, köztük román nemzetiségű személyeknek is. A diákok a református lelkész kérésére bejárták a várost, különösen a lepusztult peremkerületeket (mint az akkortájt elég rosszhírű Floreasca-t), „megszámolni" a magyarokat. „Amint a kunyhók közé beléptünk és érdeklődtünk a magyarok felől, általában tudták, hol laknak, és odairányítottak",2

1 Az 1930-as években az erdélyi, azon belül a kolozsvári egyetemi hallgatók illetve fiatal értelmiségiek között kialakult egy csoport, amely a bécsi döntésig folyóiratot is kiadott: az Erdélyi Fiatalok és köre. Felvették a kapcsolaltot a bukaresti diákokkal, meg is látogatták őket (Mikó Imre és a frissen végzett Tonk Emil orvos). A kapcsolat a román diákkollegákkal általában problémamentes volt. Kelet-európai abszurdként tekinthetünk arra, hogy a vasgárda-tag román diákok közül többen — amikor antiszemita tüntetésre készültek — szóltak a magyar fiúknak, hogy „okosabb" lesz másnap otthon maradni. Az asszimiláció kérdése A Bukarestbe került sokezer „névtelen kisember" egy jelentős része átsodródott a magyar önazonosságból a többségi nemzetbe. Őseikre esetleg utódaiktól örökölt családnevük emlékeztet.2

2 A tevékeny református lelkész, Nagy Sándor, több írásában mutatja be a Bukarestbe került magyarság indentitásvesztésének, asszimilálódásának az okait és módozatait2

3

. Legfontosabb eszközei: az iskola, a városháza és a katonaság. De ugyanazt teszi a közjegyző, amikor okmányokat állít ki. És ez az eredménye a vegyes házasságoknak. Első lépés: a nevek kicserélése vagy megváltoztatása a személyi okmányokban, „ingyen és bérmentve" - amit csak bírósági döntéssel lehet helyesbíteni, kijavítani. De a legpusztítóbb hatása a román iskolának van: a magyar gyermekek annyi lelki sérülést szenvednek, hogy már kívánják az asszimilációt. Ellenséges környezetben nevelik őket, amely becsmérli a magyar nemzetet. A román tankönyvek nem szólnak a magyar művelődés értékeiről, hanem a magyarok múltját és jelenét gyűlöletes színben mutatják be, a magyarok bűnbakok, örök ellenségek, vérszomjas barbá-21

„N-aveam altceva decat §coala", Rostás Zoltán beszélgetése Póti Gézával. In: ROSTÁS, 380. 22

Az Ieney — az utód szerint török(!) volt az előd —, a Naghi, Cionca, Cichi, Giorgy.stb. 23

NAGY SÁNDOR: Útmutató a Bukarest Napok számára. A Bukaresti Református Iparos Kör kiadása, 1918. (Továbbiakban: NAGY S.)A református egyház naptára az 1925/26-os évre. Hencz Hilda: Presa maghiarä bucure^teaná (1860-1941). In-.BUCURESTI. Materiale de istorie fi muzeografie. Vol. 19-2005. 106. 39