Hungarica-kutatás
Bicsok Zoltán: Családi archívumok a Román Nemzeti Levéltár Hargita Megyei Hivatalának őrzésében. Levéltári Szemle, 65. (2015) 2. 27-
Búsok Zoltán és IJÍrincf István özvegye, újszékelyi Mihályi borbála közötti egyezséglevél 1654-ből.132 Meglepő módon egyetlen irat sem a névadó Szotyori famíliára vonatkozik.133 A% erdőfülei Fosztó család iratai (1638—1859). Az állag bardócszéki famíliák különféle ügyleteit (adásvétel, zálog, kölcsön, haszonbérlet, birtokmegosztás), illetve peres ügyeit dokumentáló iratokat tartalmaz. A levéltárképző Fosztó család 1540-ben tűnik fel a forrásokban, amikor Majláth István erdélyi vajda fülei Fosztó Tamásnak megparancsolja, hogy vargyasi Dániel Péter egyik perében szálljon ki Vargyasra, és tegyen jelentést. A családot az 1566. évi összeírásban Menyhért, Imre és János fülei lófők képviselik, egy évtizeddel később pedig arról van adat, hogy Fosztó Menyhértnek két jobbágyportája van a faluban.134 1602-ben Giorgio Basta császári generális előtt három családtag is letette az esküt: Fosztó Imre, András és Bálint-, 1614-ben (majd 1627-ben is) mellettük feltűnik Fosztó Máté is — mindannyian lófőként szerepelnek az összeírásokban.135 A 16— 18. században a család több széki elöljárót adott: a vargyasi Dániel Péter familiárisi köréhez tartozó fülei Fosztó Imre 1590-ben Bardócszék alkirálybírája volt,136 Fosztó Máté 1635-ben a szék követe, Fosztó György pedig 1697—1711 között a szék jegyzője.137 A sgentgericei Jakab család iratai (1728—1945). Tulajdonképpen a família kénosi ágának iratanyaga, amely nemcsak a tekintélyes darabszám (153 irat), hanem az információs érték alapján is kiemelkedik az állagok sorából. A család a háromszéki Árkosról származott el a marosszéki Szentgericére, ahol 1649-ben Jakab Simon — András, Mihály, György és István nevű fiaival együtt — katonai szolgálataiért kapott II. Rákóczi György fejedelemtől címert és nemeslevelet. A négy fiú 1657-ben részt vett a fejedelem sikertelen lengyelországi hadjáratában, ahonnan csupán György tért vissza, három testvére odaveszett. Utóbb a família különböző (szabédi, pókai, kénosi) ágakra szakadt, de mindannyian a 17. századi Jakab György leszármazottai és a styentgericei előnevet használták.138 A család minden bizonnyal legismertebb tagja Jakab Elek (1820—1897) akadémikus, történész-levéltáros volt. Lapozva a nagyobbrészt 18—19. századi iratokból álló anyagot, számos, a Székelyföldön is birtokló nemesi család történetéhez találunk hasznos adatokat — több irat is az ábránfalvi Ugrón, a nagyercsei gr. Tholdalagi, a lozsádi br. Györffy vagy a gyulafehérvári Farkas családok homoródszentmártoni, máréfalvi és mezőgerebenesi birtokaira vonatkozik, ezek általában adásvételi és haszonbérleti szerződések, birtokösszeírások, kötelezvények, panaszlevelek, tanúvallomások, nyugták, hivatali levelek. 132 RNLHMH F 249. A Székelyudvarhelyi Múzeum iratgyűjteménye, 1145. 133 A háromszéki eredetű család először az 1614. évi lustrában tűnik fel, Szotyori Pál, János és Mihály nevű tagjai révén. Az 1682-ben armálist szerzett famíliának utóbb két másik ága is kialakult Lisznyón és Kantában, de a család egyes tagjai a 18—19. század fordulóján különböző hivatalok élén feltűnnek Hunyad vármegyében, Marosvásáhelyen és Gyulafehérváron is. (PÁLMAY, 2000. 431.) >34 Dávid, 1981. I-33 SyOkl, 1998. 101., 293., 728. 136 BALOGH JUDIT: A vargyasi Daniel család karrierjének kezdetei a 16—17. syá^adfordulóján. — http://www.unimiskolc.hu/~bolbajul/45.pdf (Letöltve: 2012. december 29.) >37 PÁLMAY, 2003. 73. 138 PÁLMAY, 2003. 109-111. 56
