Hungarica-kutatás
Bicsok Zoltán: Családi archívumok a Román Nemzeti Levéltár Hargita Megyei Hivatalának őrzésében. Levéltári Szemle, 65. (2015) 2. 27-
Bicsok Zoltán Végül szólni kell néhány művelődéstörténeti jelentőségű darabról — ilyenek mezőkövesdi Üjfalvi Krisztina (1761—1818) költőnő versei és levelezése a 18—19. század fordulójáról,90 az ö%v. Daniel Györgyné Petrichevich-Horváth Porbála (fi 806) asszony temetésén elhangzott búcsúbeszéd,91 továbbá id. Dániel Gábor 1913-ban papírra vetett visszaemlékezése Marosvásárhely 19. századi nemesi társadalmáról.92 A csíks^entimrei Demes család iratai (1855-1947). A kisszámú irat Demes Mihály (1869—?) csíkszentimrei kisbirtokos és felesége, Csató Zenóbia (1869—1928) családi levéltárából származik. Házasságukból nem született gyermek, így 1921-ben örökbe fogadták Zenóbia húgának, Idának a törvénytelen leányát, Csató Ida Reginát (1893—1922), akit kislány kora óta neveltek. A család megmaradt iratai közül néhány birtokügyi irat említhető: telekkönyvi bekebelezési kérelmek, végzések, adásvételi és ajándékozási szerződések, nyilatkozatok. A% alsóboldogfalvi Gagyhy család iratai (1774—1944). Az etédi Gagyhy (Gagyi) család alsóboldogfalvi ágának 0,30 ifm., levéltárát — eltekintve attól a néhány jogbiztosító irattól,93 amelyek a rokoncsaládok (Halmágyi, Szilveszter, Szentpáli) különféle birtokügyleteire vonatkoznak — jobbára családi levelezés alkotja. A családfő, Gagyhy László (fi 938) ifjúkori levelezése feleségével, Sylvester Rozáliával (1876—?), illetve a gyermekeik által küldött levelek — túl a családtörténeti adatokon, illetve magánéleti vonatkozásokon — hűen ábrázolják a két világháború közötti, majd a háborús évek magyarországi és erdélyi közhangulatát. A gyermekek közül Jenő és ifj. László (fi 935) is Magyarországon tanult (Jenő Magyaróváron és Debrecenben, László pedig Budapesten), majd mindketten ott is dolgoztak (vagy inkább tengődtek), Albert (1897—?) a szülei mellett maradt és — különösen apja halála után — a családi gazdaságot próbálta fenntartani. A szétszóródott családot a második bécsi döntés is tragikusan érintette, hiszen alsóboldogfalvi birtokuk Romániában maradt, az Erdélyben tartózkodó családtagok így néhány kilométerre egymástól, mégis különböző országokban éltek: az anya Székelykeresztúron, Albert pedig az alsóboldogfalvi birtokon. A csehétfalvi Gothárd család iratai (1650—1861). A családi levéltárban szerencsésen megőrződött egy sor régi (huszonkét 18. századi és majdnem kétszer annyi 19. századi) irat, főleg helytörténeti jelentőségű jogbiztosító (adásvételi, csere- és zálogszerződések, elismervények) és jogszolgáltatási iratok (tanúkihallgatások, jegyzőkönyvek), továbbá kimutatások a család birtokaira vonatkozóan. Személyes vonatkozású iratokat nem találunk a hagyatékban, de az anyagot haszonnal kutathatják mindazok, akik Csehétfalva és környéke helynévanyaga iránt érdeklődnek. 90 Az Üjfalvi Krisztinához írt levelek írói között találjuk Csizi István főstrázsamestert és Kászoni Trézsiát. Ugyanezen iratcsomóban található még jó néhány, többségében ismeretlen szerzőtől származó pasqüillus (gúnyvers) a 18-19. századból. (RNLHMH F 591 - Székely birtokos családok iratgyűjteménye — A vargyasi br. Dániel család iratai, 53.) 91 RNLHMH F 591 - Székely birtokos családok iratgyűjteménye - A vargyasi br. Dániel család iratai, 55. 92 RNLHMH F 591 - Székely birtokos családok iratgyűjteménye - A vargyasi bt. Dániel család iratai, 60. 93 Az iratok e csoportjából meg kell említeni Halmágyi Éva vargyasi br. Daniel Istvánnal 1774-ben, Marosbogáton kötött zálogszerződését a dátosi (napjainkban Marosdátos, KutyfalVá község része, Maros m.) birtokra vonatkozóan. (RNLHMH F 591 — Székely birtokos családok iratgyűjteménye — Az alsóboldogfalvi Gagyhy család iratai, 2. 1—2.) 46
