Hungarica-kutatás
Bicsok Zoltán: Családi archívumok a Román Nemzeti Levéltár Hargita Megyei Hivatalának őrzésében. Levéltári Szemle, 65. (2015) 2. 27-
dicsők Zoltán idején elpusztultak.7 Mivel Pál Gábornak nem volt módja tüzetesebben átnézni azokat, azt sem tudjuk pontosan milyen anyag semmisült meg. Tény, hogy e vidék birtokos családjainak irathagyatékait csak kis részben helyezték el levéltárban, a nagyobb hányad — részben a két háború pusztításai és a menekülések, hurcolkodások közepette, részben a háborúkat követő földtörvények és a retorziók nyomán ellehetetlenült birtokosok kezén — elpusztult, elkallódott, vagy a mai napig lappang. Jakó Zsigmondnak a korszak erdélyi iratpusztulását megörökítő sorai Csíkban hatványozottan érvényesek, hiszen az iratbegyűjtő intézmények távolsága miatt itt még inkább bizonytalan volt a családi levéltárak sorsa. „A román földreform [...] ezrével tette tönkre a magyar földbirtokos osztály tagjait, s amikor végül a kisajátított birtokhoz tartozó udvarház is gazdát cserélt, az ősi fészekben őrzött levelek legtöbbször nem tartoztak azon értékek közé, amelyeket a család a nagy hajótörésből mindenképpen megmentendőnek érzett. Soha annyi levelesláda nem kótyavetyélődött el Erdélyben, mint a román megszállás alatt. A repatriáló családok olcsón elvesztegetett holmija között is sok esetben ott hányódott - különösen, ha több láda levél elszállításáról lett volna szó — a család múltjának minden írásos emléke. Megmaradt értékek között kutatva a romok között, most döbbenünk rá művelődésünk emlékeinek arra az irtására, amely a szerencséden körülmények folytán itt végbement.”8 Szervezett mentőmunka és iratbegyűjtési program hiányában a családi levéltáraknak csupán a töredéke menekült meg az enyészettől, és utólag már azt is leheteden megbecsülni, hogy milyen értékek pusztulhattak el. Korabeli szereplők, szemtanúk visszaemlékezése, szóbeli közlése alapján tudni lehet, hogy a meghurcolt földbirtokosok némelyike maga pusztította el családja évszázados irathagyatékát, nehogy azok a hatóságok kezére kerülve még nagyobb bajt hozzanak rá és szeretteire. Valamivel szerencsésebb volt a helyzet az egykori Udvarhely- és Keresztúrszék esetében, ahol köszönhetően a helyi múzeumok iratgyűjtő tevékenységének, több kisnemesi és birtokos család hagyatéka is megmenekült a pusztulástól.9 Utóbb mindkét múzeum iratgyűjteménye a Csíkszeredái Levéltár őrzésébe került. A továbbiakban előbb a családi vonatkozású fondok és gyűjtemények anyagát igyekszem bemutatni, a fondszámok sorrendjében haladva, majd az említett két múzeum iratgyűjteményének családtörténeti vonatkozású állagairól adok rövid áttekintést. 7 KNLHMH - Dr. Pál Gábor iratai, 7., 37-38. 8 Jakó, 1942. 9. 9 Mindkét múzeum esetében az alapokat egy-egy nagy múltú felekezeti iskola (a székelyudvarhelyi Református Kollégium illetve a székelykeresztúri Unitárius Gimnázium) helytörténeti és régiséggyűjteménye jelentette, amelyeket lelkes múzeumszervezők (Haáz Rezső illetve Molnár István) alakítottak rangos közgyűjteményekké. 30
