Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések
Mikó Zsuzsanna: A levéltárak jövőképe 1949-ben és 2019-ben. Levéltári Szemle, 70. (2020) 4. 64-74.
68 Levéltári Szemle 70. évf . azonnal repertórium készüljön, amely a kutatók számára részletesebb tájékoztatást nyújt vagy első lépésként elegendő az áttekintő raktári jegyzék, amely a biztonságos őrzés szempontjainak megfelel. A dilemma feloldására Ember Győző rövid válasza: más az elv és más a gyakorlat. Vagyis nem tartja megengedhetőnek, hogy a kutatók amiatt nem férnek hozzá hosszú ideig az anyagokhoz, mert a levéltárosok a tökéletes megoldásra törekedve hosszú évekig dolgoznak fel egy anyagot. Elgondolása alapjául a következő számítást közölte. Úgy látta, hogy egy oklevél lajstromozása 20 percet vesz igénybe és másik 20 perc szükséges, hogy erről regeszta is készüljön. Vagyis egy oklevél feldolgozása 40 percet vesz igénybe, ami elfogadható, ha csak egy oklevelem van. Azonban 100 000 oklevél esetében 20 perc lajstromozáshoz 33 333 óra és 40 perc regesztázáshoz már 66 666 óra szükséges. A realitás pedig az, hogy 1959-ben 1890 órát lehetett oklevelek lajstromozására előirányozni. Összefoglalva Ember Győző véleményét erről a kérdésről: „...széles fronton lépcsőzetesen, több ütemben haladjunk előre, avagy keskeny fronton egy ütemben csináljunk meg mindent. Az eddigiekből világos, hogy az első álláspontnak vagyok a híve.” 5 Ezen időszak feladatai közül az általa kényes kérdésnek minősített kiadványkészítésről is értekezik. A levéltári rendezési és segédletkészítési munkák elmaradásai miatt nem tartotta megoldhatónak a kiadványkészítés mennyiségi növelését. Emellett a tudományos munkában való levéltárosi részvétellel kapcsolatban is elég ambivalens álláspontot képviselt. Egyrészt elfogadta, hogy a hivatali időben végzett történészi munka a levéltáros egyéb tevékenységét is tudja támogatni, azonban úgy gondolta, hogy mindenképpen megfelelő keretek között kell tartani. „Az elmúlt években az a helytelen nézet alakult ki, hogy a kiadványkészítés az olyan jog, amely egyharmad munkaidőben minden tudományos dolgozót megillet, és hogy ezt az egyharmad munkaidőt a történettudomány bármely ágának a művelésére, bármilyen történelmi téma kutatására fel lehet használni. Ezt a szemléletet fejezte ki a kiadványkészítésre kapott időnek kutatóidő néven való nevezése, hiába hangoztattuk, hogy kutatóidejük csak az akadémiai tagoknak van. [...] Kiadványkészítő munkánk tárgyául olyan jelentős témát kell választanunk, amely megfelel levéltárunk rendeltetésének és összhangban van a történettudomány célkitűzésével.” 6 Az 1971 és 1975 közötti ötéves terv során az Új Magyar Központi levéltár felállí tása miatt már tudatosan a tudományos munkára kívánta a súlyt helyezni. Ezt azért tartotta indokoltnak, mivel az Országos Levéltár gyűjteménye az 1944-es korszakhatárral zárt gyűjteménnyé vált, így álláspontja szerint az igazgatási feladatok csökkenése 5 Ember, 1961: 160. 6 Ember, 1961: 164. Mikó Zsuzsanna
