Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések

Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről. Levéltári Közlemények 78. (2007) 1. 3-61.

Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről képezik (a nemzetközi trendek pedig jelentős bővülését, valóságos mozgalommá válását vetítik előre) • A lakóhely, a lokális közösségek, az intézmények, szervezetek, jeles személyek és események utáni érdeklődés • Végül a hol a jogbiztosítás okán, hol pedig a személyes történelem rekonstruálása miatt jelentkező kutatók igényeinek kielégítése, akik házuk tervrajza, jogbiztosító irataik, iskolai bizonyítványaik, elveszett tulajdonaik után érdeklődnek (nemegyszer váltja ki az ilyen érdeklődést a saját életút megörökítésének igénye a leszármazottak okulására) A felsorolt területek lehetnek azok, amelyekre iratfeltárási, segédletkészítési, illetve közzétételi tevékenységünket a közeljövőben koncentrálnunk kell. 5.2. Különösen a családtörténet lehetne alkalmas arra, hogy egy országosan egységesen tervezett, szervezett és finanszírozott mintaprojekttel — kis túlzással szólva — az érdeklődés középpontjába helyezze a levéltárakat. Ezt a lehetőséget villantotta fel az Országos Levéltár Családi Emlékezet Programjának sajtófogadtatása, és a honlap látogatóinak addig nem tapasztalt nagy száma is. Más kérdés, hogy a program gyakorlatilag áll, legalábbis a külső szemlélő számára úgy tűnik, mintha az adatbázist csak a felhasználók gyarapítanák, és a levéltár adatai nem erősítenék. Épp ezért lenne fontos az anyakönyvek feltárásával, a már elkészült adatbázisok integrálásával és újak készítésével, a levéltári rendszer egészét integrálva, életre kelteni a vállalkozást, és a saját nagyprojektté fejleszteni. Ehhez a mindenkor szükséges anyagiak mellett eddig nem tapasztalt szervezettség, intézményi összefogás és főként a klasszikus értelemben vett projektmenedzselés szükséges. 5.3. A fentiekhez kapcsolódva általában is elmondható, hogy — különösen a szűkülő anyagi lehetőségekre tekintettel — a közeljövőben hasznosabb lenne a forrásokat koncentráltan, az intézmények egészére vagy meghatározott körére (konzorciumokba) szervezett, a levéltárak szolgáltató jellegét erősítő, közönségigényt kielégítő nagyprojektekre fordítani. Nem lenne helyes, ha a koncentrált források csak egy-egy (nagyobb) gesztorintézmény presztízsnövelését szolgálnák. A forrásokat és a „dicsőséget" arányosan kell megosztani. De ennél is fontosabb, hogy a részt vevő intézmények maguk is tevőleges részesei legyenek a projekt tervezésének, megvalósításának és az elért eredmények értékelésének, és lehetőleg a szolgáltatás működtetésében is kapjanak szerepet. Ezt nem csupán az érthető mentális szempontok teszik fontossá. Sokkal inkább az a lehetőség, hogy a valóságos projektmenedzseléssel megvalósuló, korszerű eljárásokat, technikákat alkalmazó vállalkozások révén a résztvevők a szó legjobb értelmében maguk is tanulókká válnak, és fokozatosan szert tesznek azokra a készségekre, amelyek szemléleti és megvalósítási tekintetben nélkülözhetetlenek a továbblépéshez. 24