Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések

Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről. Levéltári Közlemények 78. (2007) 1. 3-61.

Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről 1.2. Az infokommunikációs szolgáltatások használói gyorsan akarnak az általuk keresett információhoz jutni. Mivel többnyire hétköznapi emberek, és nem a történész céh felkent tagjai, az adatok környezetével, kapcsolódásaival, összefüggéseivel kapcsolatban alig-alig rendelkeznek előismeretekkel, a „terméket" emészthető formában és olyan csomagolásban kérik, amelyről leolvashatják annak felhasználási módját is. Körükben — és ez rohamosan gyarapodó társadalmi réteg — az ismeretszerzés legfőbb eszköze ma már az internet. 1.3. A levéltárakban mind gyakrabban megjelenő hétköznapi embert többnyire nem a „nagy összefüggések" megértése iránti vágy hajtja. Érdeklődése praktikusabb. Szűkebb környezetét, de leginkább önmagát szeretné megismerni, ehhez keres segítséget. Identitáskutató. Mára nálunk is az „amatőr" (a lakóhely, az intézmények, szervezetek, jeles személyek és események után érdeklődő) helytörténészek és a családkutatók kerültek túlsúlyba, még ha nem is olyan számban és arányban, mint a gazdaságilag fejlett országokban. Megjelentek az építészeti örökség kutatói (tömegesen a saját házuk tervrajza, jogbiztosító iratai, de esetenként a története után is érdeklődők), és már érzékelhető a növekvő igény a saját személyes történet rekonstruálására is (elvesztett iskolai bizonyítványok, tulajdonok keresése stb.). 1.4. A levéltárakra is igaz, hogy az általuk az interneten szolgáltatott információkat gyakorta „spontán kutatók" használják fel, akik esetenként egészen távoli érdeklődési pontokból indulva, „szörfözéssel" jutnak el a levéltári adatokig. (Tipikusan ilyen felhasználók pl. azok a diákok, akik leckéjükhöz keresnek segédanyagot.) A jövőben minden bizonnyal ők lesznek a levéltári adatfelhasználók legnépesebb csoportja. Ennek azonban az az előfeltétele, hogy a levéltári elektronikus információk hozzá legyenek kapcsolva azon rendszerekhez, amelyek segítségét a felhasználók a keresés során igénybe veszik. A keresések ismétlődését, tudatosabbá válását pedig mi sem segítené jobban, mint az, ha a keresett témával kapcsolatos, különböző levéltárakban (netán könyvtárakban, múzeumokban) kezelt információk egyetlen keresőfelület alatt vagy egyetlen keresési akcióval elérhetők lennének. 1.5. Jelentős változás állt be az akadémikus történeti kutatásoknál is. Előtérbe került a jelenkortörténet (20. század, háborúk, '50-es évek, 1956, rendszerváltozás stb.), a hazai történettudományban is teret nyertek az új, elsősorban társadalomtudományi megközelítések (mentalitástörténet, kliometria, psichohistory stb.), amelyek nemcsak módszereikben, de a levéltáraktól igényelt forrásbázis tekintetében is élesen különböznek az eddigi elvárásoktól. Tömeges, „hétköznapi" algoritmusokra kíváncsiak, előnyben részesítik a szekunder forráshasználatot, analitikájukba adattömegeket vonnak be. Ők ma a levéltárak legélesebb kritikusai. Mivel nem az exkluzivitás érdekli őket, a hétköznapi történések „határérték alatti" dokumentumtömegeit keresik és kérik rajtunk számon, és a megőrzési stratégiák megújítására ösztönöznek bennünket. 1.6. A Paper Boom („iratrobbanás") radikálisan átalakította a feladatvégzés szerkezetét. A levéltárosok immár nem egyszerű átvevői és megőrzői az iratok-12