Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések

Hermann István (szerk.): Magyarország levéltárai, 2014. MLE, Bp. 2015. - A Magyarországi Evangélikus Egyház levéltárai (Kovács Eleonóra)

KOVÁCS Eleonóra A Magyarországi Evangélikus Egyház LEVÉLTÁRAI A Magyarországi Evangélikus Egyház levéltári anyaga csak részben található intézményekben, jelentős részük az egyházközségek őrizetében van. Utóbbi tény számos szakmai kérdést vet fel a gyűjteményügy számára. Az egyház Gyűjteményi Tanácsa, amely legfelsőbb szakmai szervként felügyeli az intéz­mények, valamint a gyülekezetek gyűjteményügyét, új gyűjteményi stratégiá­jában ezekre a mára megkerülhetetlen kérdésekre is megoldási javaslatokkal készül. Az alábbiakból is kiderül, hogy az evangélikus levéltár ügy változások előtt áll, amelynek első lépéseit az intézmények és a gyülekezetek most kezdik megtenni. A szakmai munka egységesítése, az új kutatói igények figyelembe vétele, a biztonságos őrzés, a digitalizált anyagok iránti igény és a kutathatóság növelése határozzák meg a jövőbeli feladatokat. Cél, hogy a reformáció 500 éves jubileumára, 2017-re az őrizetükben lévő értékek rendezett és védett ál­lapotba kerüljenek, szakszerű, s a főbb elvek mentén egységes munka folyjék. A Magyarországi Evangélikus Egyház irategyüttesei az Evangélikus Orszá­gos Levéltáron (EOL) kívül hat kiemelt gyülekezeti levéltárban, valamint az egyházközségeknél találhatóak. Az Evangélikus Országos Levéltár A Magyarországi Evangélikus Egyház egyetemes közgyűlése 1812-ben hatá­rozta el egyetemes (országos) levéltár (Archívum Generalis Ecclesiae) létre­hozását a fővárosban. Az intézmény gyűjtőköre a magasabb egyházigazgatási szervekre terjed ki (egyházmegyék, egyházkerületek, országos egyház), s ez egyben azt is jelenti, hogy gyülekezeti anyag csak kevés található itt (Pesti Egyház, pesti szlovák gyülekezet). Az EOL fondjainak nagy része egyházi szervezetek hivatalos működéséről szóló hivatalos anyag. Az evangélikus egy­ház Magyarországon a 18. századtól négy kerületben működött (Dunántúli, Dunáninneni, Bányai, Tiszai). Az elnevezések a területi változások ellenére Kovács Eleonóra ■ Evangélikus Le\ 1952-ig fennmaradtak. Az ekkor történt egyházszervezeti átalakítás során az addigi négy kerület püspöki hivatalainak anyagát beszállították. Bekerült az egyházmegyék, illetve az 1948 és 1952 között államosított felső- és középisko­lák anyaga is. Az egykori legnagyobb evangélikus egyházkerület, a Zólyomtól Bácsig terjedő, az ország középső részét magában foglaló Bányai egyházkerü­let levéltárának régi anyagai a II. világháború során szinte teljesen megsemmi­sültek. A pozsonyi központú, az 189Les kerületrendezésig a Felvidék nyugati részét és Moson megyét magában foglaló Dunáninneni kerület levéltárának nagyobbik része Szlovákiában, Modorban található. A Dunántúli és Tiszai ke­rület levéltára azonban majdnem teljesen megmaradt, s ezeket az EOL őrzi. Különleges értékkel bír a régi iratok gyűjteménye, az úgynevezett Archívum Generalis Ecclesiae (AGE-gyűjtemény), amely a reformációtól az I. világhábo­rúig terjedően a levéltár első száz évében gyűjtött anyagát öleli fel (1812—1912). Ez a történelmi Magyarországra, főleg a Felvidékre vonatkozóan tartalmaz gazdag művelődéstörténeti, egyháztörténeti anyagot. A levéltár tematikus gyűjteményei között több értékes irategyüttes szerepel. Ilyenek az ordinációs (lelkészavatási) könyvek, a rendkívül alapos egyházlá­togatási jegyzőkönyvek, a gyülekezetek történetére vonatkozó kéziratos és nyomtatott anyagok. A levéltár számos értékes kisebb-nagyobb terjedelmű személyi hagyatékkal is rendelkezik, ezek is elsősorban „szolgálati” jellegűek. A szociális és szeretet­­intézmények, valamint az egyesületek anyagai kiemelkedő forrás értékűek. Az őrzött iratmennyiség mintegy 1250 iratfolyóméter. 114 Az EOL épületét magában foglaló evangélikus székház (Üllői út 24.) az 1920-30-as években

Next

/
Oldalképek
Tartalom