Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések
Hermann István (szerk.): Magyarország levéltárai, 2014. MLE, Bp. 2015. - A Magyarországi Református Egyház Levéltárai (Hudi József—Szabadi István)
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1950. évi 29. sz. törvényerejű rendelete megteremtette az állami levéltári hálózatot. A levéltárügy centralizált irányítására létrehozták a Levéltárak Országos Központját, amelynek hatásköre a református egyházra, annak intézményeire is kiterjedt. 1951-ben az egyházkerületi levéltárakat, illetve a Magyarországi Református Egyház által az országos szervezetek, intézmények, egyesületek és személyiségek iratainak őrzésére ekkor létrehozott Zsinati Levéltárat nemzeti érdekű magánlevéltárakká nyilvánították. Az állami szabályozáshoz igazodó református egyházi levéltárügy irányítását 1950-tól a konventi levéltári előadó, 1957-től — az egyházkerületi gyűjtemények megszervezésétől — gyűjteményi főigazgató, 1969-től az Országos Református Gyűjteményi Tanács irányította. Az 1969. évi 27. sz. törvényerejű rendelet következtében az egyházkerületi levéltárakkal együtt a zsinati levéltár is szaklevéltárrá vált. Az ágazati felügyelet a Művelődésügyi, majd Kulturális Minisztérium Levéltári Igazgatóságára hárult. A szocializmus évtizedeiben a magyarországi református levéltárakat is felmérték (1951—1952), rendezték; a fondokra, állagokra és iratsorozatokra történő tagolás mellett a raktári egységek kialakítására mindenütt sor került, s anyagukról a Levéltári Igazgatóság útmutatásai alapj án egységes fondj egyzéket adtak ki (1976). „A Magyarországi Református Egyház levéltári anyagának fondj egyzéke” a Zsinati Levéltár és a négy egyházkerületi (dunamelléki, dunántúli, tiszáninneni, tiszántúli) anyagát tartalmazta, a debreceni kollégium levéltárát pedig külön tétel alatt mutatta be. Ekkor a Nagykunsági Református Egyházmegye levéltára (Kenderes) a tiszántúli egyházkerületi levéltár fióklevéltárának számított. A fondjegyzék összeállítói az alsóbb szintű szervek (egyházmegye, egyházközség) anyagát a területileg illetékes egyházi levéltár részének tekintették akkor is, ha azok nem kerültek levéltárba, hanem az alsóbb szerv őrizetében maradtak. A politikai rendszerváltás folyamatában megszületett levéltári törvény, az 1995. évi LXVI. törvény az egyházi levéltárakat nyilvános magánlevéltárrá minősítette. A továbbra is egyházi magántulajdonban maradó levéltári anyag a nemzeti kulturális örökség részének számít. A levéltári iratok biztonságos őrzéséről, szakszerű kezeléséről, feldolgozásáról, segédletek készítéséről, a kutatás lehetővé tételéről a fenntartónak kell gondoskodnia. A fenntartó dolgát megkönnyítette, hogy a következő időszakban különféle jogcímeken állami pályázati támogatásokat is igényelhetett. A Debreceni Nagytemplom első, még kör alaprajzú terve Péchy Mihálytól, 1805 I mm 108
