Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések
Hermann István (szerk.): Magyarország levéltárai, 2014. MLE, Bp. 2015. - A Magyar Katolikus Egyház Levéltárai (Lakatos Andor)
és gyakran máig is külön épületben találhatók. Külön kezelésük, illetve az uradalmi szervezet megszűnése miatt az iratok sorsa általában hányatottabb volt a püspökségeken tárolt anyagokhoz képest, a gazdasági levéltárak tehát gyakran hiányosabbak, sérültebbek. A felsoroltakon kívül szinte valamennyi püspöki levéltárban előfordulnak más intézmények iratai is, pl. szemináriumok, vallásos egyesületek-társulatok, megszűnt szerzetesi intézmények tartoznak ide. A püspöki levéltárak további részét képezhetik a főpapi és papi személyek hagyatékai is. 2 .) A káptalani (főkáptalani) levéltárak rendjét általában a káptalani jegyzők (jogász-ügyvéd alkalmazottak) alakították ki. Két fő részük van: magánlevéltár és hiteleshelyi (országos) levéltár. A magánlevéltár a kanonoki testület belső ügyeinek, tanácskozásainak iratain kívül általában jelentős iratanyagot tartalmaz a székesegyházakról, mint a káptalanok liturgikus szolgálatának helyszínéről. Külön iratkezelése volt a különféle (egyházi-, tanügyi- és jótékonysági célokat szolgáló) „kegyes alapítványok” tőkéjét kezelő alapítványi hivataloknak, s mivel a káptalanok általában a püspöki uradalmaktól függetlenül, önállóan gazdálkodtak, szintén vannak gazdasági-uradalmi irataik is, amelyek a püspöki gazdasági levéltárakhoz hasonlóan gyakran hiányosak. A hiteleshelyi- (vagy más néven országos) levéltárakban a közhitelű tevékenység során jöttek létre a birtokbaiktatások, királyi parancsra végzett megkeresések és vizsgálatok, a káptalanok előtt tett vallomások, végrendeletek, címereslevelek stb. iratsorozatai. Általában ennek az anyagrésznek, illetve tágabb értelemben a káptalani levéltáraknak köszönhetően van jelentősebb mennyiségű középkori iratanyaga a katolikus levéltári intézményeknek. Vetési Albert veszprémi püspök címere 3 .) A plébániák levéltárai részben „tükörképei” a püspöki levéltárakban található, plébániákra vonatkozó iratanyagnak, hiszen az iratok zömét a püspökséggel folytatott levelezés teszi ki, s ami itt eredeti, a másik helyen fogalmazványként kell szerepelnie és viszont. A helyzet azonban — többek között az iratvesztés és a helyi jellegzetességek-különbségek miatt — ennél jóval bonyolultabb. A plébániákon őrzött anyagot a hivatali levelezésen kívül értékes helyi összeírások, a plébánia történetéről vezetett „história domusok”, iskolaszéki iratok egészíthetik ki, s a gazdasági és alapítványi ügyek is rendszeresek. Időnként céhek, később vallási társulatok-egye sületek anyagai is bekerülhettek, s ezen kívül itt találhatók az espereskerületi iratok is, amennyiben volt a helyi plébánosoknak esperesi megbízatása, illetve tevékenysége. 4 .) A szerzetesrendek levéltáraiban a központi kormányzati iratokon kívül az egyes rendházak, apátságok és az intézmények (iskolák, főiskolák) iratai általában külön találhatók. A szerzetesek gazdálkodásáról természetesen fennmaradtak gazdasági iratok is. Jelentős a letétek száma, ugyanis szívesen helyeztek el egy-egy nagy múltú szerzetesi intézményben megőrzésre pl. családi levéltárakat. A szerzetesek szellemi, tudományos tevékenységének köszönhetően általában gazdagabb hagyatéki és kézirattári anyag jellemző ezekre a levéltárakra. A felsorolásból látható, hogy a katolikus levéltárakban nemcsak az egyháztörténet kutatói találnak érdekes és értékes forrásanyagot. A helytörténetírók számára nélkülözhetetlenek a plébániák és a püspökségek településekre vonatkozó iratai; az oktatás történetével foglalkozók nem kerülhetik el a tanfelügyelőségek (s benne a népiskolák, középiskolák) anyagának, az iskolaszékek, a tanító szerzetesrendek iratainak vizsgálatát; a gazdaságtörténészek remek forrásokat találnak az egyházi birtokok iratai között; egy-egy néprajzi kutató számára kincset érhetnek az úriszéki vagy szentszéki perek vallomásai; az életmód kutatói számára a hagyatéki leltárak részletei; a családfakutatók számára az anyakönyvek információi; a művészettörténészeknek régi épületek tervrajzai és leírásai; a tájkutató természettudósnak egy-egy határjárás vagy éppen egy szépen megfestett régi térkép részletei; a demográfusnak a népességösszeírások adatai... A különféle kutatási lehetőségeknek valójában nincs határa. A kutatói érdeklődés sokat változott az elmúlt évtizedekben, és igen változatos módon hasznosította az egyházi levéltári forrásokat. 99 Zichy Ferenc győri püspök (1743—1783) pecsétnyomója, 1774
