Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések
Hermann István (szerk.): Magyarország levéltárai, 2014. MLE, Bp. 2015. - Városi Levéltárak (Bana József) - Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára
Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára A Komárom-Esztergom Megyei Levéltár Tatabányai Fióklevéltárát 1992-ben hozták létre, mint a város legfiatalabb közgyűjteményét. Az intézmény 1995-ben önállósult mint Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára. Tatabánya három legkorábbi elődközségét (Alsógalla, Felsőgalla, Bánhida) már a középkori oklevelek is említik. A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. (MÁK Rt.) 1896-ban kezdte meg ezen falvak határaiban a szénbányászatot. A bányatelepből fejlődött ki 1902-ben a negyedik elődtelepülés, Tatabánya kisközség, amelyet 1923-ban nagyközségi rangra emeltek. 1947-ben a négy elődtelepülést Tatabánya elnevezéssel egyesítették. A közigazgatás 1950. évi átszervezését és a tanácsrendszer bevezetését követően Tatabánya megyeszékhely lett. Az elődközségek 1945 előtti iratanyagának egy része sajnos elpusztult a II. világháború időszakában. A hiányosságok ellenére a dokumentumok alapján jól rekonstruálható a korabeli társadalomkép. Az intézmény legkorábbi dokumentuma is ebben az iratanyagban található: a felsőgallai községi bíró 1775-ben kelt pecsétes levele. Az 1945 és 1950 közötti időszak egyfajta átmenetet jelentett a polgári kor és a tanácsrendszer között. Itt érdemes kiemelni a nemzeti bizottságok anyagát. Ezeket a testületeket a közigazgatási élet újjászervezése érdekében hozták létre közvetlenül a II. világháború után. Az ülések jegyzőkönyveit általában egyszerű füzetben vezették. Az arra kijelölt jegyző aláírásával hitelesítette a jegyzőkönyveket, pecsét ugyanis nem található rajtuk. A tatabányai városi tanács 1950 és 1990 között keletkezett iratai alkotják az intézmény legteljesebb irategyüttesét. A tanácsok legfontosabb feladatai a helyi gazdasági-, társadalmi- és kulturális élet irányítása, az országgyűlés és a kormány által hozott törvények és rendeletek végrehajtása, valamint felügyelte a helyi intézmények munkáját. A tanácsok munkáját a tanácstörvények határozták meg. A tanácsrendszer a szocialista időszak egészét tekintve nem volt egységes: az ’50-es években önkormányzatiságról szó sem lehetett, a tanácsok kizárólag a kormányzat utasításait hajtották végre. Az 1960-as évektől azonban már fokozatosan erősödik az önkormányzatiság elve, és egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a helyi lakosság igényeinek kielégítésére. A levéltárunkban őrzött tanácsi anyag szerves részét alkotják a tanácsülés! és végrehajtó bizottsági ülések jegyzőkönyvei, valamint az egyes osztályok anyagai. Ezek közül ki kell Bana József ■ Városi L emelni az Igazgatási Osztályt és a Titkárságot. Legfontosabb segédkönyvek a ’60-as évek közepétől folyamatosan vezetett iktató- és mutatókönyvek. A levéltár illetékességébe tartozik Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzatának iratanyaga, amely folyamatosan bővül. Itt is érdemes megemlíteni a Titkárság irategyüttesét, amely az önkormányzat által hozott rendeleteket tartalmazza. Sikerült személyi fondokat is létrehoznunk az egykori városvezetők iratanyagából (Bencsik János polgármester, Kosa László és Bársony László alpolgármesterek, Bene Magdolna jegyző). Ki kell térni a Tatabánya történetében meghatározó szénbányászat fennmaradt iratanyagára. A szénbányászatot 1946-ban államosították, ettől kezdve állami vállalatok (Magyar Állami Szénbányák Rt., később Tatabányai Szénbányák Vállalat) végezték a tatabányai szénbányászatot. A bányaanyagnak azonban csak kisebb része került levéltárunkba, jelentős részét a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzik. Az intézményünkben lévő bányaanyagból érdemes kiemelni a tervtári anyagot, valamint a bányatársláda tagok névsorát tartalmazó munkásanyakönyveket (1896—1946). 2007 és 2010 között több lépcsőben készült el az országosan egyedülálló elektronikus családfakutató program, amely jelentősen megkönnyíti a családtörténeti kutatást, és egyben növeli a kutató forgalmat. A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. által fenntartott tatabányai mentő- és tűzoltó állomás a II. világháború előtt. Korabeli képeslap 56
