Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések
Hermann István (szerk.): Magyarország levéltárai, 2014. MLE, Bp. 2015. - Városi Levéltárak (Bana József)
BANA József Városi Levéltárak Szabad királyi városaink — amelyeknek számát és státuszát a rendi országgyűlések artikulusai rögzítették — királyi adománylevelek nyomán szerezték „szabadságaikat”, s kerültek a különböző királyi fórumok joghatósága alá, mentesülve a világi vagy egyházi földesúri hatalom alól. A kiváltságokkal rendelkező szabad királyi városok a kezdetektől nagy gondot fordítottak a jogi helyzetüket rögzítő irataik megőrzésére, és a közvetlen királyi felügyelet is elősegítette a levéltár intézményének fejlődését. A mezővárosokban a földesúr statútumban rendelkezhetett ugyan az archívum működtetéséről, az iratkezelési gyakorlat színvonala azonban elmaradt a szabad királyi városokétól. Hazai városfejlődésünk meghatározó vonásaiból fakadóan — a nyugat-európainál ritkább és részben attól eltérő típusú városhálózat léte, egységes modern városi jog hiánya, egyoldalú főváros-központúság — a jelenlegi városi levéltárak (Budapest Főváros Levéltára, Győr Megyei Jogú Város Levéltára, a székesfehérvári Városi Levéltár és Kutatóintézet, Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára és Vác Város Levéltára) nem tekinthetők azonos intézmény típus oknak. Budapest Főváros Levéltárát a levéltári törvény területi általános levéltárként definiálja, viszont a másik négy levéltár ún. települési önkormányzati levéltárként lett meghatározva. Megemlíthető, hogy bár a fővárosi levéltár iratanyaga a legterjedelmesebb, illetékességi és gyűjtőköre a legszerteágazóbb, ám a győri és a székes fehérvári intézményekhez hasonlóan alig rendelkezik a török előtti időkből származó dokumentumokkal. Nem feledkezhetünk meg ugyanakkor arról a körülményről sem, hogy ezen intézményeken kívül a megyei levéltárakban is találhatók nagy terjedelmű városi irategyüttesek, hiszen a megyei és területi állami szervek iratai mellett ezekben az intézményekben őrzik az illető megye területébe ékelődő egykori szabad királyi városok és a mezővárosok zömének iratanyagait is. Valamennyi tör vényható sági városi főlevéltárnok számos egyéb, nem levéltári feladatot is ellátott fő tiszte mellett. A külön városi szervek (árvaszék, adóhivatal, számvevőség stb.) iratait átvették a levéltárak, magánokiratokat azonban csak ritkán szerzeményeztek. 1940-ben csak Debrecen (színház régi iratai, családi letét) és Székes fehérvár (közjegyzői anyag letétként), illetve nagyobb tételben Sopron levéltára őrzött magán eredetű iratokat, amelyekre jórészt vásárlással, kisebb mértékben ajándékozás útján tettek szert. Az 1947. évi XXL tc-ben rögzített levéltári rendszer lényegében megfelelt az európai országokban létező rendszereknek, ugyanakkor figyelembe vette a magyar levéltárak sok évtizedes fejlődését. Nem törölte el a létező levéltárakat, hanem azokra építve kívánta modernizálni a magyar levéltárügyet. A második világháborút követő néhány év múlva azonban Magyar országon szovjet minta alapján az egész közigazgatást és jogrendszert átalakították. Diktatúra, centralizáció, az önkormányzatiság és a civil szféra visszaszorítása lett a totális szocialista (pártállam kiépítésének következménye. A levéltári területen is döntő változások történtek: az 1947-es törvényt félresöpörték, helyette az Elnöki Tanács kiadta az 1950. évi 29. törvényerejű rendeletet a levéltárakról, amellyel—korabeli szóhasználattal élve — megteremtették a szocialista típusú levéltári rendszert. 1950 augusztusában létrejött a Levéltárak Országos Központja (LÓK), amely — többek között — a köz- és magánlevéltárak közvetlen irányítását és felügyeletét kapta feladatul. Mindez azt jelentette, hogy az 1950-ben „városi közlevéltárrá” átalakult bajai, debreceni, győri, hódmezővásárhelyi, kaposvári, kecskeméti, kőszegi, miskolci, pécsi, soproni, szegedi, székesfehérvári és szombathelyi levéltárakat összevonták az illető megyei levéltárakkal. Ezzel a városi levéltárak egyelőre eltűntek a magyar levéltári rendszerből, működésükre nem volt jogi lehetőség. Egyedül Budapest levéltára maradt meg, kibővített feladatkörű, állami városi levéltárnak. Az 1969. évi 27. törvényerejű rendelet alapján Budapest Főváros Levéltára volt az egyetlen, amelyet városi tanács tartott fenn. A megyei városi tanácsok nem hoztak létre levéltárat, pedig a tvr. 9. §-ának (2) bekezdése számukra is lehetővé tette volna a városi levéltár alapítását. A városi levéltárak reneszánszát a rendszerváltozás hozta meg. A rendszerváltást követően alkotott önkormányzati törvények adta lehetőségek nyomán 1992-ben Székesfehérvár, 1993-ban Győr, 1994-ben Tatabánya megyei jogú városok alapítottak városi levéltárat. Székes fehérvár és Győr esetében lényegében az 1950-ben megszüntetett levéltárat állították helyre. Az 1995. június 30-án kihirdetett új levéltári törvény ismét bevezette a közlevéltár fogalmát. A törvény kimondja, hogy települési önkormányzati levéltárat bármely települési önkormányzat (város, község) létesíthet a kultúráért felelős miniszter előzetes engedélyével, a testület, hivatalai és intézményei, valamint ezek jogelődei levéltári anyagára kiterjedő illetékességgel. E törvény alapján jött létre 2004-ben Vác Város Levéltára. Bana József ■ Városi Li 48
