Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések
Hermann István (szerk.): Magyarország levéltárai, 2014. MLE, Bp. 2015. - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (Rácz György)
Az intézmény iratairól készült biztonsági másolatok gyűjteménye (W szekció) 2014-ben lett kialakítva abból a célból, hogy a strukturálisan is elkülönüljenek egymástól a digitális és a mikrofilmmásolatok. Ez utóbbiakat tartalmazza a Mikrofilmtár (X szekció), amelynek anyagában megtalálhatók mind az Országos Levéltárban, mind pedig a másutt (Magyarországon vagy külföldön) őrzött magyar vonatkozású levéltári anyagok mikrofilmfelvételei. A Magyar Országos Levéltár levéltára (1875-, Y szekció) az intézmény működése során 1875 óta keletkezett ügyviteli iratokból áll. Fontos része a Belügyminisztérium által 1867 és 1944 között több ezer személy részére kiadott nemességigazolási iratok. Itt helyezték el a Központi Gazdasági Levéltár (1952—1963) belső ügyviteli anyagának iktatókönyveit is, míg az Új Magyar Központi Levéltár (1970-1992) iratanyaga a fondfőcsoportos rendszerben maradt. Külön kell szólnunk az úgynevezett Gazdasági Levéltárról, amely egyaránt tartalmaz szekció rendbe sorolt és fondfőcsoportos besorolás alá elhelyezett iratanyagokat (1867—1945, Z szekció, folytatása: 1945—XXIX. fondfőcsoport). Miután az 1945 és 1950 között végrehajtott államosítással érintett bankok és vállalatok iratait gyűjtő, 1953—1961 között működő Központi Gazdasági Levéltárat megszüntették, iratanyagát a Z szekcióba sorolta az Országos Levéltár, amely 1945 előtt nem vett át vállalati iratanyagot. 1970-től a vállalatok államosítása után keletkezett gazdasági iratanyag gyűjtését az Uj Magyar Központi Levéltár folytatta, és a levéltári őrizetbe vett iratokat a XXIX. fondfőcsoportba sorolta. 1991 után, az Új Magyar Központi Levéltár integrációjával az Országos Levéltáron belül létrehozták az úgynevezett gazdasági levéltárat, amely azóta a különböző gazdasági intézmények iratait kétféle rendben őrzi. Az államosítás előtti iratok Z jelzet alatt, míg az államosítás után keletkezettek római számos, fondfőcsoportos (XXVIII [Érdekképviseletként működő egyesület], XXIX [Vállalatok], XXX [Szövetkezetek] és XXXII [Gyűjtemények]) jelzet alatt találhatók nem mereven értelmezett ágazati besorolás szerint. Több fontos pénzintézet, biztosító intézet, bányavállalat, ipari vállalat iratanyaga a magyar gazdaságtörténet nélkülözhetetlen és szinte kimeríthetetlenül gazdag forrásbázisát képezi. Az Országos Levéltár fondfőcsoportos rendszerben őrzött iratai Az Országos Levéltárban a fondfőcsoportos rendszerben őrzött levéltári egységek (levéltárak, fondok, állagok) 1944/1945-től találhatóak meg és felső időhatáruk folyamatosan növekszik, ahogy az illetékességi területen lévő maradandó értékű anyag levéltárba kerül. Terjedelmüket tekintve ezek az iratanyagok a legnagyobbak. A Néphatalmi és különleges feladatokra alakult bizottságok (XVII. fondfőcsoport) anyagában található a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság (1958-1989) és az Országos Földbirtokrendező Tanács (1945-1946) anyaga. Az államhatalom felsőbb szervei (1945-, XVIII. fondfőcsoport) között őrzik a törvényhozás különböző elnevezés alatt működő testületéi (Ideiglenes Nemzetgyűlés, Nemzetgyűlés, Országgyűlés) és ezek egyes szervei iratanyagát, amelyek elsősorban az 1945-1949 közötti és az 1989 utáni korszak politikai viszonyaira szolgálnak értékes információkkal. 1949 és 1989 között az államhatalom legfelsőbb szerve a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa volt, amelynek iratanyagában találhatóak a törvényerejű rendeletek és az elnöki tanácsi határozatok, valamint az ülés jegyzőkönyvek. Itt találhatók 1990-től az Alkotmánybíróság és a Köztársasági Elnöki Hivatal iratai is. Az államigazgatás felsőbb szervei (1945—, XIX. fondfőcsoport) közül a központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek iratai kiemelt forrásértékűek. A Minisztertanács jegyzőkönyvei mellett a Minisztertanács saját kebeléből létrehozott testületek iratai jelentősek. A Minisztertanács Titkársága (1987-ig) irataiból egyes tisztségviselők (Dobi István, Fockjenő, Hegedűs András, Kádár János, Münnich Ferenc, Nagy Imre miniszterelnökök, illetve Aczél György, Apró Antal, Fehér Lajos, Gerő Ernő, Tímár Mátyás miniszterelnökhelyettesek stb.) iratai érdemelnek figyelmet. Itt kell megemlíteni az 1950-ben létesített, majd 1989-ben megszüntetett Állami Egyházügyi Hivatal fondját, amely sokoldalúan tükrözi a szocialista kori állam egyházpolitikáját, az egyházi szervek, intézmények és személyek szoros ellenőrzését. Az 1947—1990 között működött Országos Tervhivatal fondja a szocialista korszak gazdaságpolitikájának egyik legfontosabb iratanyagát tartalmazza. Az egyes szakminisztériumok fondjait az ágazati besorolás (belügy, egészségügy, igazságügy, kultúra, külügy, építésügy, iparügy, kereskedelemügy, közlekedés- és postaügy, mezőgazdaság- és élelmezésügy, pénzügy) szerint őrzik, közülük a Külügyminisztérium, ezután a Belügyminisztérium iratanyaga a legkutatottabb. Az Igazságügyi Minisztérium (1945—1987) iratanyagán belül részben az egyes miniszterek nevével 26 27
