Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések
Schneider Miklós: A vármegyei levéltárnok ügyköre. • 1930. [LK 1930/1-2. 112-121. p.]
116 KISEBB KÖZLEMÉNYEK továbbá régi állítási lajstromok. Ezeken kívül, legalább is valószínű, hogy rendeletek, statútumok más tárgyaknak a levéltárban való elhelyezéséről is intézkednek, de feledésbe merülve, a levéltárba való leadásuk elhány agolódik. A levéltári anyag két főcsoportjával a levéltárnok rendes teendői mások. Az első főcsoportba tartozó anyaggal kapcsolatos rendes teendők: az anyag megőrzése, eredeti felállításában való megtartása, szükség szerinti kutatások megejtése, iratok kiemelése, elküldése, az elküldés nyilvántartása, visszahelyezése s végül a szabályszerű selejtezés végrehajtása A második főcsoportba tartozó levéltári anyaggal a levéltárnok teendői részben azonosak az előzőkkel, részben pedig egészen más természetűek. Míg az első főcsoportbeli iratanyag (levéltári anyaggá vált irattári iratok) minden esetben mint lezárt, felállításukban meg nem bontható egységek kerülnek a levéltárba: a második főcsoportbeli anyag legnagyobb része sohasem kerül oda, mint befejezett teljes gyűjtemény, amely már kialakult felállítással bír, hanem a levéltárban jön létre, egy-egy gyűjtemény keretein belül állandóan növekedik s befejezettnek nem tekinthető. Ezen gyűjtemények felállításának rendszerére vonatkozólag, az állami ayakönyvet, ennek okmánytárát, továbbá a vízikönyvet és ennek okmány- és tervtárát kivéve, direktívák nem állnak a levéltárnok rendelkezésére, minek folytán valószínű, hogy minden levéltárban máskép, egymástól eltérő módon vannak felállítva. Valamilyen általános idevágó utasítás szüksége kétséget nem szenved, különösen akkor, amikor egy-egy gyűjteménybe tartozó okmányok és iratok rendszertelen halmozása is előfordul. A legnagyobb különbség mégis az első és második főcsoportbeli anyaggal kapcsolatos teendők között az iratok tartalmát érintő pótlásoknak, változásoknak, módosításoknak a levéltárnok által való eszközlése. Az első csoportbelieknél ugyanis az irat tartalmát érintő bárminemű bejegyzés, javítás eszközlése — természetszerűen — a legszigorúbban tiltott bűncselekmény, a második csoportbeli egyes gyűjtemények iratainál ugyanaz rendszeresen ismétlődő hivatali ténykedés, vagy pedig esetenkinti, határozat vagy rendelet alapján történő hivatali kötelesség. Ez utóbbi esetekben a levéltárnok teendői a változások, pótlások stb. végrehajtásának módozatait illetőleg nincsenek oly szabatosan meghatározva, hogy a kivitelben egyénenkint, törvényhatóságonkint lényeges vagy kevésbbé lényeges eltérések elő ne fordul-
